Egy falu, három rom - Dörgicse romtemplomai
Egyszer réges - régen, a Balaton partján, volt egy Úttörőtábor. Annak a tábornak volt lakója e poszt szerzője, hajdanán. Többször is megfordultam ott, laktam a nyári és téli táborokban is. Sok szép emlékem van abból az időből, s ezek egyike Dörgicséhez köthető. A nyári táborozás egyik programja volt egy gyalogtúra, amelynek célja a Dörgicsei rom volt. Az esemény, és rom homályos képe megmaradt emlékezetemben, sokszor eszembe jutott, jó lenne újra megnézni! Tegnap nézegettük a térképet, merre találunk egy kis napsütést. Így jött az ötlet, menjünk Dörgicsére. Nem olyan régen olvastam róla, és ott említették, hogy két romtemplom is van. Mivel én csak egyről tudtam, érdekelt a másik is. Az utunk során napsütéssel ritkán, hóeséssel annál inkább találkoztunk.
Az Alsódörgicsei templom, a XIII. században épült, más néven Boldogasszony templom
A templomtól elindulva, 10 méter után már meg is álltunk. Megtetszett a házikó...
A Piarista rend magtára, borospincével, étteremmel / nem úgy néztem, mintha működne/ Itt megint megálltunk...
És itt is...
Az első templom rögtön a Dörgicsére vezető út mellett, egy dombtetőn található. Körötte szép tisztás, padokkal, tűzrakó helyekkel. A templom maradványai szépen körbe járhatóak, s a kilátás is nagyon szép. Az első templom megvan, fedezzük fel a másikat is! A dombról nem mentünk vissza a főútra, hanem egy kis utcán ereszkedtünk le. Elkezdtük felfedezni Dörgicsét. Van látnivaló rendesen. Rendre régi porták, hangulatos házacskák kerülnek a kiránduló útjába. Dörgicse olyan mint egy szabadtéri múzeum. Mindenfelé építészeti emlékek, a kertekben elszórva régi kőfalak, maradványok, bedőlt pincék...s csodásan felújított házacskák. Addig bóklásztunk a kis utcákon, míg megtaláltuk a másik templomot.
A Felsődörgicsei templom, Szent Péter tiszteletére épült, a legrégebbi a romok közül
Eközben a falut uralta a csend, időnként csak a tavaszváró, a napsütésnek örülő énekesmadarak hangját hallottuk. Körbejártuk a romot, kissé csodálkozva a mellette lévő rózsaszínes szobron...
Úgy döntöttünk, hogy Pécsely felé megyünk tovább, arra is vettük az irányt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nehéz úgy úgy végigmenni a falun, hogy ne akadna meg a szemünk valamin, egy magtár, egy régi híd, egy bedőlt pince...sosem jutnánk ki ha mindent megnéznénk, fotóznánk...
Pécsely felé jött a meglepetés, a szemem sarkában feltűnt még egy templomocska...a puszta közepén, magában. Úgy néz ki, Dörgicsén minden szegletben van valami régi, szép, különleges. Az igaz, hogy a műemléket jelző táblát már csak utólag vettem észre! Valahogy errefelé sem dívik rendesen kitáblázni a látnivalókat. Kár. Ehhez a templomhoz nem vezet kiépített út, a fagytól éppen kiengedett mezőn én sem mertem messzire bemenni Josieval. Hiába, no, még mindig nem változott át terepjáróvá...A Puszta templom, mint a neve is utal rá, a pusztában van, egymagában. Kicsit olyan, mintha mostoha gyerek lenne. Műemlék tábláját megvakította az idő, információs táblájának csak a kerete van meg. Van itt annyi rom, látnivaló, erre már nem jut annyi figyelem. A bőség zavara...
A Kisdörgicsei rom, Pusztatemplom, Szent Miklós tiszteletére