A Karácsony nyomában
A székesegyház szakadó hóesésben, a tornyok mint az adventi gyertyák
2018.12.17.
December 15.-e ismét Pécsen talált minket, mely, mint korábban írtam már, közös kedvencünk. Az ünnep közeledtével a „ráhangolódáshoz” hozzátartozik, hogy karácsonyi vásárokat keresünk fel. Szeretjük csodálni a szépen díszített köztereket, böngészni a vásárosok kínálatában, s enni valami finomságot. Vásárolni ritkán szoktunk, inkább a hangulatról, a dallamokról, fényekről, illatokról, ízekről szól a látogatás. A hétvégére kiadós havazást ígértek, s erre felkészülve indultunk útnak. S nem is kellett csalódni, hiszen ahogyan közeledtünk Pécs felé, rákezdett a hóesés. Mire a szállásra értünk, már fehéredett a táj, s nagyon vártuk már az estét, hogy elindulhassunk a sokadalomba. Az esti séta a Barbakán tövéből indult, s sűrűn hulló hóban poroszkáltunk az Esze Tamás utcán át a Dóm térre. A székesegyháznál megálltunk, nem lehet betelni vele, olyan szép, főleg most, amikor a tornyok egy-egy adventi gyertyát szimbolizálnak. Sétánk során örömmel tapasztaltuk, hogy a lakatok falán ott van még a sajátunk is, bár kicsit megkopva. Innen már csak egy pár lépés volt a Széchenyi tér, s a karácsonyi forgatag. Szeretek ebből az irányból érkezni, mert így az egész tér szinte a lábunk előtt hever, fotózni való panorámával.
A Széchenyi tér a Dzsámi felől
A tér zsongása, a kürtőskalács illata, a hulló hó, a szikrázó fények igazi filmbéli hangulatot teremtettek. Az ország egyik leghangulatosabb utcáján, a Király utcán teával és forralt borral kezünkben sétáltunk el a színházig. Mivel egyre hűvösebbé vált az este, szállásunkhoz vezető lehetőségek közül a Ferencesek utcáját választottuk, Pécs másik méltán híres séta útvonalát.
A szépen díszített fenyő
A Király utca, ide mindig benézünk
Az Elefántos ház, s a visszaút kezdete
A pécsi villamos, nagy kedvencem
A házakat arany és ezüstszínben pompázó füzérek díszítették, a kapualjak előtt feldíszített fenyők ácsorogtak békésen. Nem tudtam fotózás nélkül elmenni a megvilágított, hólepte villamos mellett, mely a hallgatag Szent Ferenc-templom előtti téren várja csodálóit. A séta végén még egy kis kaptató várt minket, s már a szálláson is voltunk.
Lassan hólepel kerül mindenhova
Másnapra takaros kis hólepel borította a várost, s mivel nem volt túl hideg sem, egy kis kirándulásra indultunk. Első célpont Szigetvár volt, ahol már jártunk pár éve karácsonykor környékén, iszonyat nagy ködben. Akkor csak egy minimalista stílusban feldíszített fát találtunk a szolidan kivilágított, teljesen kihalt téren.
Most korábban érkeztünk, lehet túl korán is, mert csak akkor ébredezett a város. A korábbiaknál díszesebb karácsonyfa körül felépített gyerekvonatot akkor seperték tisztára az este ráhullott hótól. Az egyetlen árus, mely kürtős kalácsot és teát ígért, még zárva volt. (Az otthoni árakhoz képest igencsak mérsékelt összegeket láttunk kiírva.) A térhez tartozó különleges templom részben nyitva volt, így be tudtunk lesni a belső térbe is.
A Szent Rókus templom, igazi különlegesség
Ali pasa dzsámiját 1570 körül építették Szigetváron, azonban a keresztény visszafoglalása óta katolikus templomként használják. A dzsámi jellegét a templom a mai napig megőrizte. A templomot 1780-as években felújították, és a vár visszafoglalásának 100. évfordulójára egy hatalmas festményt is készítettek a kupolára. A díszítő festmény a vár elesését és visszavételét ábrázolja. A készítője Dorffmeister István volt, akinek a műve a Szent Rókus-oltárkép is.
A Kisváros főtere
A csodás templombelső
Elsétáltunk a Szigetvári várig, s készítettünk pár képet a dérlepte kandeláberekről a havas hídon. Túl sok emberrel most sem találkoztunk.
Szigetvár után, mi más is lehetett a következő célpont, mint Mohács. A téli tájban gyönyörködve bár óvatosan haladtunk, mégis hamar megérkeztünk. Mivel Mohácson is köd volt legutóbb, így akkor alig láttuk a Dunát, vagy a különleges városházát. Most a friss havazás után érkeztünk, s az egyetlen, nyitva lévő cukrászdában ittuk meg a frissítő kávénkat, a Szamócában. S ha már az ember cukrászdában van, egy jó süteménynek sem tud ellenállni…
Innen indult sétánk, a régi szép épületekkel övezett Szabadság utcán a Széchényi térig, ahol már „ébredezett” egy mini kirakodóvásár. Körbejártuk a Magyarok Nagyasszonya-plébánia templomot, ahová az első üvegajtóig be is jutottunk, majd megcsodáltuk a környék épületeit.
Balra a városháza, jobbra a templom
A Széchenyi tér keleti oldalán álló impozáns épületet Árkay Aladár tervezte, az építkezés 1924-től 1926-ig tartott. Az építmény magyaros stílusban épült. Keleties elemekkel is rendelkezik, mint a sarok- és toronykupolás homlokzat. A lépcsőházban Pleidell János festményei láthatók. A festett üvegablakokat Kocsis Imre készítette 1984-ben. Az emeleten a felvezető lépcsőkkel szemben a díszterem található. A díszterem kiképzése, stukkós famennyezete keleties hangulatú.
A Fogadalmi templom beltere
A tér legmeghatározóbb épülete a Fogadalmi templom. Alapkövét 1926-ban helyezte el Zichy Gyula kalocsai érsek, a mohácsi csata 400. évfordulójának emlékére. A bizánci stílusú templomot Árkay Bertalan budapesti műépítész tervezte. Az épület alapjába 3000 magyar község, 52 város és 25 megyeháza udvarából való egy kilogramm emlékföldet helyeztek el. A kupola 30 méter magas és 20 méter a szélessége, az 1227 négyzetméter alapterületű templomban 3600 ember fér el egyszerre. 1940. augusztus 29-én szentelte fel Virág Ferenc pécsi püspök. A templom védőszentje a Magyarok Nagyasszonya.
II. Lajos szobra a templom melletti parkban
Pécsre visszatérve igencsak jól esett az ebéd utáni szieszta, majd este újra felkerekedtünk egy kis havas sétára.
A másnapra beígért 20-25 centis hó elmaradt, sőt, szikrázóan sütött a Nap, így nem kellett azon aggódnunk, hogyan is jutunk haza. Útközben újra betértünk Szekszárdra, ugyanis egyik évben ízletes fánkot ettünk a Béla Király tér sarkán lévő büfében. A büfé pavilonja most is ott volt, de sajnos korán érkeztünk, fánknak se híre, se hamva nem volt. Azért körbe topogtuk a csúszós teret, de pár sapka és játékáruson kívül más néznivaló nem akadt. Úgy döntöttünk, akkor majd Dunaújvárosban eszünk valami finomat, de ott ismét csalódnunk kellett. Egy kis forró teán kívül nem sok mindennel szolgált a kirakodó vásár. Igaz, feleségem kapott egy kis „vásárfiát”, de a várt fánkozás elmaradt.
Szekszárd, még csak ébredezik a város
Dunaújvárosi manóházak a vásár mellett
Nekünk sikerült rálelni a karácsony hangulatára, s igazán ünnepi hangulatban gyújtottuk meg otthon a harmadik adventi gyertyát.
Közeleg az ünnep, az országban eközben fontos események zajlanak, indulatokkal, érzésekkel, kommentekkel övezve.
Szeretném azt kérni, hogy mindenki toleranciával és megértéssel forduljon embertársai felé, hiszen azzal vigyázunk erre a csodálatos ünnepre is! Mert hiszem, hogy a Karácsony szelleme bennünk, a lelkünkben lakozik! S talán, ha ezzel a békességgel indulunk neki a következő napok, hetek, hónapok feladatainak, jóra fordíthatunk mindent!
Kívánok mindenkinek áldott, békés Karácsonyt!
