Zsámbék, melyet nem kell bemutatni senkinek, hiszen mindenki ismeri. Nagy kedvencünk, sokszor meglátogattuk, s még meg is fogjuk párszor, de innen eddig kimaradt.

Visszatekintve az elmúlt évre, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert nagyon sok tájára eljutottunk az országnak. Sorra fedeztük fel a szebbnél szebb vidékeket, s azon Igyekeztünk, hogy a lehető legtöbbet  ezekből megmutassuk itt  a blogon, de nagyon sok minden még így is kimaradt, hiszen hazánk minden egyes csodáját hosszú évekbe kerül felkeresni, és minden egyes kirándulást sincs idő dokumentálni. A mostani válogatásban felvillantok párat, melyek  kimaradtak eddig a leírásokból. Nem lesz teljes a felsorolás, hisz majd egy évadnyi anyag maradt a merevlemezek fogságában. Azért majd szemezgetek belőlük, mert érdemes! 

A fenti képen látható területre Bugaci kirándulásunk során jutottunk el. Bugacot elhagyva Kiskunfélegyháza irányába,a jelzésnél lehajtva a főútról, egy homokos dűlőn keresztül jutottunk el a fákkal övezett tisztásra. A 12-13. században egy hatalmas - középkori léptékkel már-már városnyi -  virágzó település volt ezen a helyen. A település története feltehetően a 12. század közepén vette kezdetét a monostor alapításával, míg pusztulása a tatárjáráskor következett be. Pétermonostora romjai  egy hatalmas bazilika maradványai, mely körül ismét ásatások vannak. Itt bepillanthattunk a régészek munkájába, amint aprólékosan feltárják ősi múltunk maradványait. (Nagyon kísérteties volt a látogatásunk, ugyanis rajtunk kívül senki nem volt ott. Mintha egy varázsütésre mindenki eltűnt volna, s csak a szerszámok és a feltárógödrök maradtak.)

A következő képeken már Tarcal egyik nevezetessége látható, a 2015-ben emelt Krisztus szobor, valamint  mögötte, az egykori kőfejtő területén kialakult tó.   

A sorban egy kedvelt budapesti hely, a Margit-sziget következik, ahol sétánk során megörökítettük a méltán híres víztornyot, és a szálloda csendes teraszát.

Sikerült időt szakítanunk a Liszt Ferenc Repülőtér fotós helyeinek bejárásra. Körbejártuk a területet, s fotóztunk a Cargo dombról, valamint a Spotter domb padjain is nézelődtünk. Igazán jó szórakozás ilyen közelről nézni a fel- és leszálló gépeket.

Felkerestük a Pilismarót határában lévő hajótemetőt, mely igen lehangoló és különleges. Érdemes megnézni, de a hajókra felmenni, a környéken fürdeni tilos! A parton is csak nagy figyelemmel sétáljunk, mindenhol kötelek, vasdarabok, törmelék hever.

Tavaly volt 50 éves a BKV. Számos rendezvényén én is ott voltam és készült róla blogbejegyzés is, de a nagy villamos parádé kimaradt. Hiába volt rossz idő, élvezettel néztük a felvonulást!

Akadt olyan is, hogy egy hirtelen elhatározásból elugrottunk Miskolcra, sőt azon is túl. Ekkor bukkantunk rá Edelényben a kastélyra:

A L’Huillier–Coburg-kastély méreteit tekintve Magyarország hetedik legnagyobb kastélya, a magyarországi kora barokk építészet kiemelkedő emléke. Építtetője bizonyosan báró L'Huillier Ferenc János, ám építésének ideje (illetve az építész személye) kapcsán még kutatások folynak. Valószínűsíthető, hogy 1715 és 1730 között épült.

S ha már kastély, akkor következzen Tiszadob. Egy forró nyári napon látogattuk meg, s hűsöltünk a káprázatos éttermében. 

Alpár Ignác tervei alapján Andrássy Gyula volt miniszterelnök építtette 1880 és 1885 között, francia gótikus stílusban. A kastélynak 365 ablaka (év napjai), 52 szobája (hetek száma), 12 tornya (hónapok száma) és 4 bejárata (évszakok száma) van. Gróf Andrássy Sándor, országgyűlési képviselő volt az utolsó tulajdonosa a kastélynak és a hatalmas birtoknak.

A kastély a bejárat felől

A főlépcső, csodálatos építmény

Az ebédlő díszítése páratlan

Szegeden a Repülőnapon jártunk, s onnan hazafelé bukkantunk rá egy kertben erre a malomra:

Tataháza Lajkó Márton-féle szélmamáról ezt lehet tudni :

Szabadon álló, csonka kúp alakú, kúptetős, téglaburkolatos épület. Födémei, belső szerkezete, berendezése hiányos. Raktárnak használják. Épült a 19. század második felében. Népi műemlék. 

Nem messze, az úton továbbhaladva van egy másik malom is. Vagyis csak a romjai látszanak a hajdan fenséges építménynek, olyan szinten romos, hogy nem is fényképeztem le...

Alább már egy rejtőzködő múzeum képei következnek. Csolnok Dorogtól 4 kilométerre található, nem túl sokszor emlegetett, de annál érdekesebb település. A hajdan volt bányászatára emlékezik a közösségi házban, valamint a kertjében lévő kiállítás. Érdemes megnézni kedves templomát, a régi iskolát és a környéket is. 

Egy verőfényes őszi napon fedeztük fel magunknak az Úti Magdolna kápolnát. A Gyermekvasút szomszédságában, az építkezés végénél indul a gyalogút, amely elvisz a kápolnához. Néhol meredek, figyelmet követelő az út, de nem túl megerőltető és hangulatos a séta odáig.  A kápolnát az 1880-as években építette Berger János teológus, akinek a közelben volt villája. 

Természetesen számtalan vasút közeli kalandunk is volt. Felkerestük Börgönd állomását a nagy "dízel - les" alkalmából, az alábbi kép ott készült.

Jó néhányszor meglátogattam Székesfehérvár állomását, a nagy forgalomban rendre akadt valami érdekes. S nem mellékesen a restiben nagyon finomak a szendvicsek.

Kimaradtak 2018. blogbejegyzéseiből a balatoni vonatozások, a Nohabos túra is. Nem került be az a nap sem, amikor egy nap két Nohab is lencsevégre került. 

A Kárpát vasút szépen rendbehozott gépe Tökölön várta, hogy lefotózzam. Majd ugyanaznap délután, Aszódon a M61 020-as került az utunkba. Gödöllőn csak percekkel kerültük el a másik Kárpátos gépet, de túl szép is lett volna: egy nap három Nohab. (A Nohab találkozókról rendre lemaradtunk, idén meg nem volt nagy összejövetel.)

A végére hagytam az alábbi szörnyeteg képét:

Cegléden a négyes úton lévő körfogalomnál volt kiállítva, egy AN-2 és talán egy Kraz alváz párosítása. A telephelyen található még számos érdekesség, köztük pár régi villamos. 

Remélem, 2019-ben is sok helyre el fogunk jutni, és az ezen kirándulásból születő blogbejegyzéseket is örömmel fogadják majd a Kedves Olvasók!