Visszatérés Zemplénbe, I. rész
Gönc, Huszita - ház
Végre eljött a várva várt pillanat, s újra elindultunk Zemplénbe. Tavalyi kirándulásunk nagyon nagy hatással volt ránk, engem egyenesen elbűvölt a táj szépsége. Az akkori három nap alatt nem sikerült mindent megnéznünk, így maradt felfedezni való bőven.
Az időjárás úgy nézett ki, nem fogad kegyeibe minket, szakadó esőben indultunk neki. Miskolcig autópályán robogtunk, és az első pihenőre csak Szikszón került sor, az Angel Petrol parkolójában.
Nagyon jó kis autós pihenő, szemben a Hell utca, csak hogy stílusos legyen minden. A rövid kitérőt követően folytattuk utunkat, kátyúkat kerülgetve, szemerkélő esőben. Mire Hidasnémetibe értünk, már elviselhető volt az idő, de sok fotótéma nem akadt az állomáson. Átkeltünk a zavarosan hömpölygő Hernádon, majd begurultunk Göncre. Legutóbb kimaradt a Huszita - ház meglátogatása, így most egyből ott kezdtünk. A ház előtt álltunk meg, de mielőtt bementünk, lesétáltunk az áradóban lévő patakhoz.
A Gönci patak haragosan csapkodta épített medrét, s rohant a Hernád felé. A szemben lévő zömök ház mellett már várt ránk a helyi vezető, s kedvesen betessékelt minket. Elmesélte a ház történetét, bemutatta a használati tárgyakat, s megtudtuk a híres Gönci hordó űrméretét is. A pincében láttunk is egyet belőle, sok más érdekes tárggyal egyetemben. A pincében ki van állítva még a közeli kolostor rom egy díszes ablak maradványa is. Bár szívesen felkerestem volna ezt a romot is, de lebeszéltek róla az esőzések miatt.
A ház megtekintése után mentünk egy kanyart még a faluban, amely igen sok régi épülettel dicsekedhet, majd indultunk tovább, hiszen csodás erdős vidéken kanyarog az út, völgyek, hegyoldalak szegélyezik. Az út minőségétől nem kell sokat várni, elég leromlott állapotú, lassú nézelődős poroszkálásra viszont alkalmas. (Bár a helyiek korántsem poroszkálnak, inkább vágtatnak.) Telkibánya következett hamarosan, mely igen érdekes település, saját múzeummal, emléktárnákkal, szobrokkal és a vártemplommal. Ezután Pálházáig mentünk, s onnan kanyarodtunk vissza Füzér felé. Mostani célunk, s kirándulásaink kiinduló pontja ismét Füzér lett. Szálláshelyünk a vár lábánál volt, az erkélyről és az udvarról lehet gyönyörködni a csodás látványban.
A szállás elfoglalása és a finom vacsora elköltése után megterveztük a következő napot, hiszen volt a listán még pár látnivaló. Az este lassan beköszöntött, s még egy darabig csodáltuk a kivilágított várat az erkélyről.
Folyt.köv.