Elérkezett a következő reggel is, vége felé közeledett kirándulásunk eme csodás vidéken. Persze, most sem egyenesen haza indultunk, ugyanis volt egy meghívásunk Mádra. De még mielőtt megismerkednénk a legendával, vegyük csak sorra az eseményeket.

Reggeli közben arra jutottunk, hogy harmadszor is el kell majd jönnünk erre a tájra, ugyanis megint összejött egy jó pár látnivaló, melyeket szeretnénk majd megnézni, de  most nem fértek bele  az időbe.

Lassan magunk mögött hagytuk Füzért, és a már ismerős tájon Mád felé autóztunk. Természetesen érintettünk sok ismerős helyet közben, jólesően gondolva vissza az élményekre. Utunk elvezetett a fenséges Boldogkő vára alatt, itt meg is álltunk pár percre nézelődni. Előző útjaink során már felfedeztük magunknak, be is jártam minden szegletét, de olyan csodás látvány, muszáj megállni és megnézni újra.

Tovább döcögtünk az úton Mád irányába, mígnem Abaújszántó előtt nem sokkal megláttunk valamit a távolban. Nem haboztunk sokáig, le is tértünk az útról, s egy elhagyott gazdaságra találtunk, melynek lepusztult épületi között egy romkastély búslakodott. Úgy tűnt,  teljesen nem volt magára hagyva a környék, hiszen a volt Patay - kastély körül gondosan le volt kaszálva a fű.  Az épület maga is romos, csak a falak állnak, előtte a park már gondozatlan, nem felismerhető. Sorsa  a szokásos itthoni kastélysors, jelenleg eladó, akinek van rá 15 millió Forintja, kezdhet vele valamit.     

Feleségem egy nagyon kedves, régi ismerőse meghívásának eleget téve indultunk tovább Mádra. Mád 13. századi település, de már jóval ez idő előtt lakott volt s a szőlőtermesztés hagyománya is a régmúltba nyúlik vissza. Mád történelme változatos, néha vérzivataros volt. ( Bővebben itt )

A településen végighaladva mindenütt a szőlőtermesztés és a múlt nyomait látjuk. Egymást érik a szép épületek, s a borpincék. A környék a történelem viharai utáni megújulást nagyban köszönheti a szőlőtermesztésnek és borkereskedelemnek. Vendéglátónk nem csak frissítővel és ebéddel várt minket, hanem egy kis kulturális programot is szervezett nekünk. Ennek keretén belül kerestük fel a híres Mádi zsinagógát.    

Az itteni zsidósághoz kapcsolódik a Mádi zsidó legendája, mellyel a rabbiházban ismertettek meg minket. Mint később kiderült, ez a kis történet több változatban is fennmaradt. A megismert első változat szerint a zsidó fuvaros saját borát és más kereskedők áruit szállította lovaskocsiján. Kocsiján út közben mindig pipázgatott, így múlatta az időt. Egyik útján aztán olyan szél kerekedett, hogy sehogyan sem sikerült pipára gyújtania. Addig addig próbálkozott, míg a kordét szélirányba nem állította. Így már sikerült meggyújtania a pipát, de a vesződség során elfeledkezett arról, hogy közben irányt váltott. Így aztán békésen pipázgatva a vásár helyett hazaért.  Az a csúfság esett meg vele, hogy bár korán elindult, mégis dolgavégezetlen ért haza. A másik változat szerint elaludt a bakon, s tréfás kedvű ifjak kihasználván ezt, megfordították a kocsit, s hősünk már csak otthon vette észre a cselt.

Bárhogyan is történt, a legenda megmaradt, s azóta is tartja magát a mondás: "Ott tart, ahol a mádi zsidó!"

A zsinagóga vezetéssel látogatható, s érdemes is felkeresni, ugyanis igazi különlegesség, mivel mind építészetében, mind belső díszítésben eltér a szokottaktól. Megtekintettük még a rabbiház kiállítását is, majd ebédre voltunk hivatalosak. 

Pazar és különleges ízekben bővelkedő ebédet kaptunk, majd az árnyas kertben pihentünk egy keveset. Nem is maradt már más hátra, mint az elmúlt három nap élményeivel a tarsolyunkban elindulni haza...