Pár éve, Gyula környéki csavargásunk során rátaláltunk a Kétegyházán lévő Mezőgazdasági Múzeumra. Erről annak idején a " Vlagyimírec és az elveszett múzeum " posztban írtam is. Akkor abban a múzeumban a gondnokon és kettőnkön kívül senki sem volt. A hely hangulata olyan különleges , hogy máig emlékszem rá. Ott derült ki, hogy a szomszédságunkban, Gödöllőn található ennek a múzeumnak a párja. Mivel a mezőgazdaság iránti érdeklődésem továbbra sem csökkent, régóta terveztem a Gödöllői múzeum felkeresését.  Rövid szabadságom ideje alatt sirkeült időt szakítani rá, és létrejött a nagy találkozás. A Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeum a Gödöllői egyetem területén található, végig táblák vezetnek a parkolóig.

Nem sokkal nyitás után érkeztem, s az ajtón belépve máris a múzeumban találtam magam. Síri csend, félhomály, sehol senki. Egy óvatos lépést tettem befelé, amikor megszólalt egy mozgásérzékelős csengő. Elég erős hangja volt, úgy döntöttem, ott egyhelyben álldogálva kivárom, mi fog történni.

Az udvar felől érkezett a múzeum alkalmazottja, akinél jeleztem a látogatási szándékom. Kedvesen a pénztárba terelt, majd a jegyváltást követően, a tudnivalók ismertetése után utamra bocsátott.

Attól nem kellett tartanom, hogy valakivel találkozom, ugyanis én voltam az egyetlen látogató… Nem tudom, hogy amúgy mekkora a látogatottság, remélem azért nagyobb az érdeklődés. Bár, én azért nem bántam, hogy egymagam nézelődök.

Nem is tartott sokáig, amíg a hely varázsa beszippantott. A fogadó épületben gőzgépek álltak, s rengeteg tabló, ismertető van kihelyezve. De közvetlenül előttük jobboldalt egy  Pannonia is állt  emelvényre téve, így tudtam, jobb helyen nem is lehetnék: fejlődéstörténet, eszköztörténet, termékbemutatók sokasága. 

Miután ezekkel végeztem, az udvarra mentem, ahol állt pár öreg gép. Volt régi Dutra, egy Csepel műhelykocsi és a kedvencem, egy piros IFA is ácsorgott itt többek között. Ez csak étvágygerjesztő volt, s ahogy a hűs csarnokba léptem, egymás után sorakoztak az érdekes szerkezetek, régi gépek. Ekék, boronák, cséplőgépek sorjáztak, s csak úgy árasztották magukból a múlt illatát. Mindent alaposan megszemléltem, s élvezettel olvastam az ismertetőkét, s persze fotóztam is. 

Stock motoreke

A hatalmas cséplőgépek mögött egy ablakon be lehetett lesni a raktárba, ahol régi traktorok pihentek bemutatásra várva.  A hangár másik felének kiállítása mindenféle régi motorral, hajtóművel indult, s szépen történeti sorrendben haladva eljutottam az igazi nagyvadhoz. Előtte azért még sokáig időztem a Fordson gépek előtt, elolvasva a tudnivalókat. A tablóról tudtam meg, hogy ezen traktorok létrejöttéhez magyar szakemberek is hozzájárultak.   

Fordson traktorok

Elég sokféle géppel találkoztam már az évek során, de itt akadtak olyanok is, amelyekről még csak nem is hallottam. Ilyen volt például a Deutz-Klöckner traktor, az 1940-es évek végéről.

Hosszasan tanulmányoztam a Csepel motorral hajtott lánctalpas gépet, amely félbevágva tárta elém belső titkait. Bumfordi formájával lenyűgözött a Lanz-Bulldog az 1930-as évek végéről, amely egy egy hengeres gép, fekvő elrendezéssel, és 10000 cm3 hengerűrtartalommal!!!

Egyszer csak belebotlottam a H S C S Le Robuste 40-be. Ami olyan kinézetű elsőre, mintha az Africa Corps használta volna. Lánctalpas szörnyeteg, amire egy kétszemélyes fotel van rászerkesztve. S a legvégén jöttek a csemegék, az égnek törő Dutra D4k-val, és társaival. Megismerkedtem az általam csodált Rábák történetével, kedvtelve nézegetve a gépeket.

Csodálatos egy kiállítás, hatalmas ismeretanyaggal, mégis maradt hiányérzetem. Persze a mezőgazdaságban használt gépekből annyi féle van, hogy mindent bemutatni nem lehet, de itt azért jóval kevesebb tárgy van felvonultatva, mint lehetne talán az egyetem okán. A II. világháború utáni korszak szerintem hiányos. Kétegyházán inkább az a korszak volt dominánsabb, és az igazán nagy gépek, gondolom helyhiány okán, onnan is hiányoztak. Itt sem volt egy kombájn sem, bár az egyetem területén akad egy üres placcra kitett példány, meg a hátsó részen is van egy gépudvar, ahol sok masina álldogál.

Mint megtudtam: a Kétegyházán lévő gyűjtemény egy ideje nem látogatható, így remélem jóra fordul a sorsa. Akit érdekel a téma, Gödöllőre is érdemes eljönni, mert nagyszerű a múzeum.

Le Robuste 40 a pamlaggal

Cséplőgép hajtómű