Egyszer régen,a Wild magazinban olvastam a hajóskanzenről. S sokáig csak terveztem, hogy megnézem. Egyszer aztán elvetődtem arra, s most legutóbb pedig feleségemmel keresetem fel. Az alapítvány által üzemeltetett skanzen itthon egyedül álló, és nagyon érdekes. Az egyik fő attrakció, hogy a Lajta, amikor nem a parlament előtt díszeleg, itt állomásozik.

Vagyis most nem volt se ott, se itt. Magát a skanzent könnyű megtalálni, az út mellett egy hajócsavar jelzi Neszmély belterületén, hol kell lefordulni. Kellemes kirándulóhely, lehet nagyot sétálni a jó levegőn, s persze ott vannak a hajók is, és a múzeum.

  A  lejáratnál a vasúti töltés mellett egy igazi különlegesség, a szárnyashajó flotta egyik tagja áll. A ...

Január: nemszeretem hónap! Valahogy nehezen indul, csendes, álmos nyűgös. Túl vagyunk az első heti melón, statisztika hegyek, kötelező körök. Az időjárás nincs magánál, szinte tavaszias, látom az ágyból a napsütötte utcát. Túl vagyunk a reggeli kávén, kutyák már az udvaron buliznak. De a nap még nem kezdődött el úgy igazán. Kiránduló idő van, jöhetne is az első idei csavargás! Az első vonatfotózás már megvolt, jól jönne egy úti cél.

Nézem a konyhában a térképet, melyik várhoz is induljunk el? Nézegetem Csesznek várát, ott még nem jártunk. Menjünk, ne menjünk? A szobában megy a tv, drón felvételeken mutatják az országot, épp egy várat repkednek körbe. A látkép hajaz arra a rajzra, amit a térképen láttam. ...

A mostani összeállítás képei az évek során gyűltek össze. Bizonyítván azt, érdemes nyitott szemmel járni, mert számtalan érdekes járművel találkozhatunk az ország útjain, parkolóiban, vagy akár a kereskedések bemutató termeiben. Néhány szerepelt már a blogban , de van közte olyan is, ami kimaradt eddig. Kezdjünk is bele! Elsőnek mindjárt itt van az alábbi képen szereplő Legacy, s ránézésre nem is olyan érdekes. ( Bár mindegyik Subaru érdekes, jellegzetes Japós agymenés mind.)  De ha jobban megnézzük, kiderül, hogy különc autós irányzat követőjének utánfutója van a képen. Láttunk már ilyet Ladából, Trabantból és sok másból is. 

Kicsit más szögből nézve, már jobban adja magát. S ha még egyforma lenne a színük ...

Ma délután elindult a nagy kaland, a Lurdy ház parkolójából. A cél Bamako, az oda vezető út vadregényes. Az indulók őrültek... A legjobb rajtot produkálók nagy produkciót adtak elő:

Mondjuk a szervezésen, a forgalom irányításon még lehetne csiszolni! De az is lehet, hogy a szűk kivezető út, mely bámészkodó kutyasétáltató nénivel, veszteglő teherautóval és értetlen autóssal volt megszórva, már a próbatétel része?

Ez a vadállat nem ment Bamakóba.

Ez a Fiesta viszont elindult....de minek vitte magával a varrógépet??? Ha jobban megnézik a képet, ott ül hátul...

Ez minimum fura.  S a többi? Indultak itt szinte mindennel, aminek kereke van. Jellemzően Toyota terepjárókkal, de azért volt pár különlegesség ...

A Dráva

Pécsi tartózkodásunk idején újabb kalandozáson törtük a fejünket. Feleségem adta az ötletet, menjünk Harkány felé, s majd onnan adja magát a dolog.

Pécs határában, az út menti csárda parkolójában láttuk ezt az öreg vasat.

S ez volt szemben, csodaszép látványt nyújtanak az őszi színekben pompázó, a domboldalra felkúszó szőlő sorok

Ahogy a reklámban mondják- így is lett! Legurultunk Harkányba, s innen már kézenfekvő volt, hogy irány az Ormánság. Itt néztük meg a már korábban említett templomot Kóróson. S ha már itt vagyunk, miért ne néznénk meg a határfolyót? Eddig csak a térképen, képeken és néhány híradásban láttuk, de sosem voltunk lent. Gurulgattunk a vidéken, aztán Vejtinél lementünk ...

Az első képek egyike, ami felkerült. A Váci bevezetőn lévő virágosnál található Mig. Amikor a kép készült még szó sem volt blogról... 

 Most, amikor írom az összegzést, 475.000-en áll a számláló (sosem gondoltam volna, hogy ennyi látogatóm lesz) és a 222. bejegyzésnél tartok….
És, hogy hogyan indultunk? Még 2015. év vége felé jött az ötletem, s felkértem feleségemet, csináljon nekem egy blog-oldalt. Nem sokára jelezte is, hogy kész, tehát a kezdet neki köszönhető! Onnantól átadta nekem, s jött a próbálgatás. Kezdetben csak a régi képekből válogattam, s néha írtam hozzá pár mondatot. Sokféle tervem volt, akadt, ami sikerült és volt, amit elvetettem. Nem valósult meg például a napi megjelenés. Botor gondolat volt, ...

Erősen az év vége felé járunk, s évadzáró fotózásnak a mai buszos felvonulást terveztem. (Igaz, hogy van még egy esemény, holnap, a Nohab találkozó, de ez most kimarad. Bár azért azt tervezzük, hogy kiszaladunk reggel egy kis fotózásra, de az már csak amolyan bónusz lesz, magán az eseményen nem tudunk ott lenni. ) Tegnap kicsit aggodalmasan néztem az időjárást, elég cudar időt mondtak mára. Reggel aztán korán keltem, s már nyolc előtt a Hősök terén voltam. Sehol senki, üres volt a tér teljesen, csak a jeges szél rohangált rajta. Beöltöztem, ahogy lehetett, s bár az arcomat erősen csípte a hideg, körbenéztem, honnan is lesz jó fotózni? A nézelődést hamar meguntam, a szél visszakergetett a kocsiba. Itt megettem a feleségem ...

A hétvégére sikerült úgy alakítani az ügyeket, hogy az ünnep előtti nagy rohanásból kiszakadjunk. Esztergomban töltöttük a hétvégét, ami nagyon jól sikerült. Bár terveztem egy kis vonatfotózást a szomszédban, tettünk is egy kanyart Szlovákiában ez ügyben, de nem jött össze. Aztán másnapra úgy terveztem, hogy majd délelőtt átugrunk a Párkányi állomásra, s lövök pár képet. A terv egészen addig tartott ki, míg a meleg szállodai szobától a kocsiig húztam a kerekes bőröndöt. Amint láttam, hogy Josie mennyire össze van fagyva, meg éreztem is a hideget, rögtön dobtam a tervet. Lemondtam a hétvégi vonatfotózásról, helyette inkább azt fotóztuk amit útközben láttunk. Dérbe fagyott fákat, gomolygó ködöt a Duna felett. Pazar ...