Ezzel a színnel egészen mókás a képe

Legutóbb amikor helyszínt kerestem egy kliphez, a rakparton gurultam. Ahogy a  rengeteg kocsi között nézelődtem, megláttam ezt a gépet. Igaz, nem volt nehéz nem észrevenni. Egyrészt nagyobb volt, mint a többi, no és a színe? Az első lehetőségnél megálltam, és visszamentem nézelődni. Amit találtam, az egy UAZ452, szépen rendbe téve és átfestve. Annak idején amikor ezek rohangáltak az utakon nagyrészt  katonai zöld színt kaptak. Létezett belőle elvétve szürke, drapp, esetenként kék vagy piros is. Kezdetben honvédségi használatban voltak, valamint az állami vállalatok kaptak belőle. Ennek a példánynak a sorsáról nem tudok semmit, egy kiragasztott lap alapján kapott egy díjat valamikor. A ...

Székesfehérvár kedvelt célpontunk, s ahova sokszor megyünk, azt szeretjük több útvonalon megközelíteni. Így rendre belebotlunk még nem látott, érdekes látnivalókba. Így történt ez annak idején, amikor az Alcsútdobozi arborétum meglátogatása után, Fehérvár felé kanyarodtunk. A 811-es út nem nagy forgalmú, de éppen ezért hangulatos. Korábban már jártunk a kastélynál, de nem mentünk be. Egy pár hétvégével ezelőtt újra erre félé jártunk, és most nem hagytuk ki. Igaz, a közelmúltban ha kirándulni indultunk, esett az eső... No de egy kis víz nem fog ki rajtunk, s a képeknek is különleges hangulatot ad az időjárás. Érdekes, hogy ahányszor csak megálltunk a kastélynál, mindig a tőle jobbra lévő kápolnához sétáltunk el ...

A nagy kedvenc, M61 020

Pár napja láttam a telón, hogy a 260-as Szergej a Rákos állomáson tanyázik. Egy darabig nem alakult úgy, hogy meg tudjam nézni, mit is csinál. Aztán 19-én arra kanyarodtunk, s lám, nemcsak a Szergej, hanem egy Nohab is ácsorgott ott. Az állomáson éppen felső vezetéket javítottak. Műszaki kocsik jöttek menetek, a munkások meg szorgalmasan szedték le a vezetéket. Közben azért a szokásos forgalom is megjelent, de a munka folyamatos volt. A munkavégzést segítette a 438 137-es Dácsia az M61 020-as Nohab társaságában. Mini nagyvas parádé volt az állomáson, s mi szépen megnéztük, mi is történik. A Szergej egy darabig csak ácsorgott, aztán átállt egy, a 014-es Gigant által vontatott tartályvonat végére. Azt nem ...

BR 106 a próbakör előtt

A következő terepasztalhoz való cumók gyűjtögetése során, hozzám került egy BR106 dízelmozdony. Annak idején a Piko adta ki ezt a pályaudvari mindenest. Tetszetős formája van, s színével is kitűnik. Külön érdekessége, hogy bár rövid a mozdony, négytengelyes, a tengelyek rudazattal kapcsoltak. Hozzám egy ismerős jóvoltából került, eme kissé sérült példánya. Egyedül a kaszni volt ép, a motorja hiányzott. A főkeret törött volt, hiányoztak az ablakok, és a kiegészítők. A hajtásláncból hiányzott egy tengely, és a rudazat is hiányos volt. Többször próbálkoztam alkatrészeket szerezni hozzá, motorom volt is egy. Újonnan horror ára van, s használtak sem olcsóak. Így maradt a várakozás, majd csak ...

Már régóta felfigyeltem rá, amint csodás, régies vonalaival lapít a mai tucatjárgányok között. Igen, lapít, szó szerint, a képekről majd látszik. Oka nincs a rejtőzködésnek, legalábbis részéről, mert Ő itt a legszebb. Igaz ez a szépség most nem érvényesül, csak néha - néha villantja meg magát.

Mint egy katedrális homlokzata. Széles, robosztus, de finoman egymásra épülő vonalak.A Clio ott mellette, csak egy hevenyészett rajz. 

Nem vagyok Merci guru, így csak saccolom, hogy 1970 környéki a gép. W108 megjelölés a bennfenteseknek mond csak valamit, de nekik sokat. Minap, egy kiadós eső után megálltam mellette, hogy jobban megnézzem. Csodás. Még így is, hogy a szabadban lakik, s hogy néhol kicsit hibás, törődött. Abban az ...

A most elkészült új épület tetejéről a Fő tér

Munkám során betévedtem a Csepel Autógyár egy régen magára hagyott szerelő csarnokába. Emlékszem pályaválasztás idején körbevittek minket, az akkor még pezsgő életű gyárban. A szerelőcsarnokokban mindenféle alvázakon dolgoztak, kocka Csepel teherautókat raktak össze. Az iparvágányon Ikarus alvázak sorakoztak. Időnként feltűnt egy kísérleti jármű, vagy éppen egy alváz robogott el mellettünk, amit egy védőszemüveges ember vezetett. Mindent bejárt a jellegzetes gyárszag és az üzemi konyha illata. Pattogtak a hegesztők, forogtak az esztergák. s sorra mutatták nekünk e csoda világ szakmáit. Azt később tudtam meg, hogy korábban repülőgépet is gyártottak itt. Aztán ...

Legutóbb a Mátrában kezdtünk barangolni, s bár az idő nem éppen kirándulásra termett, sok érdekeset láttunk. Útba esett Recsk, bár ide majd visszajövünk máskor, mert a latyakban nem volt kedvünk körbejárni. A  bányászati múzeum sem volt nyitva, " b" tervnek jött Sirok. A közel 300 méter magasan lévő vár álmosan álldogált a bércen. A szürke, felhős időben az egész környék csendesen, szinte mozdulatlanul várta, hogy valami történjen. A híres motoros találkozó még messze van, csak elmúlt emléke terjeng. A várhoz vezető út hatalmas táblákkal van jelölve, könnyen megközelíthető a parkoló. Mondanom sem kell, nem volt tolongás, állhattunk bárhova. A vár alsó bejáratától egy kellemes séta után jutottunk a várkapuhoz. ...

1. Próbaút Laminátkával. Biztos, ami biztos, megy egy Taurus is a vonattal

Korábban írtam erről az érdekes mozdonyról, de akkor csak a külső benyomásaimat tudtam megosztani itt. Az akkori cikkre reagálva született az alábbi írás, ami elkalauzol minket a Laminátka világába. Milyen is belülről? Hogyan látja mindezt, aki vezeti? Szereti, nem szereti? Jó, nem jó? Jöjjön tehát a valóság, egy mozdonyvezető tollából:    

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Írta: Rollende Landstrasse

Nemrég jelent meg ezen a blogon a Skoda gyár Laminátka becenevű mozdonyáról egy lelkendező írás. Nem tudtam, hogy a ...

A gyaloghídon átérve, máris a múltba jutunk

Eredetileg csak a kikötőben lévő hajókat akartam fotózni, a Pesti oldalról. Aztán úgy gondoltam, ha már itt vagyok, akár be is mehetek. Később feleségemmel is körbenéztünk, tanulságos volt.

A Népsziget úgy ahogy van, a múlt lerakata. Egy sajátos hangulatú, több arcú hely. Ha kocsival közelítjük meg, gyengébb idegzetűek talán az első 60 méter után megfordulnak. Beljebb sem sokkal jobb a helyzet, majdnem minden az enyészeté. Romos gyártelep, bezárt, vagy tetszhalott kocsmák. Letűnt idők emlékei mindenfelé. Minden elhanyagolt, minden riasztóan elnyűtt, koszos. Azt hinné az ember, hogy itt aztán semmi sem történik, vagy ha történik is valami, az horrorfilmbe való, és csak sötét ...

Egyszer réges - régen, a Balaton partján, volt egy Úttörőtábor. Annak a tábornak volt lakója e poszt szerzője, hajdanán. Többször is megfordultam ott, laktam a nyári és téli táborokban is. Sok szép emlékem van abból az időből, s ezek egyike Dörgicséhez köthető. A nyári táborozás egyik programja volt egy gyalogtúra, amelynek célja a Dörgicsei rom volt. Az esemény, és rom homályos képe megmaradt emlékezetemben, sokszor eszembe jutott, jó lenne újra megnézni! Tegnap nézegettük a térképet, merre találunk egy kis napsütést. Így jött az ötlet, menjünk Dörgicsére. Nem olyan régen olvastam róla, és ott említették, hogy két romtemplom is van. Mivel én csak egyről tudtam, érdekelt a másik is. Az utunk során napsütéssel ritkán, ...