Egy elfeledett emlékhely, A Muhi Csata emlékműve

Nyíregyházára tartva, beiktattunk sok megállót, ahol valami érdekes, fontos látnivalót akartunk megnézni. Így kerültünk a Muhi Csata emlékművéhez. Az 1241. árprilis 11-12-én lezajlott csata, IV. Béla királyunk által vezette sereg harcának és bukásának, elfeledett, sanyarú sorsú emlékművéhez.

Az emlékhely előtti parkoló üres volt, az út túloldalán egy zöldséges tengődött. Az emlékműnél nem volt senki, a bejártat kis kocka épületei zárva. Egy emléktábla, pár megsárgult tájékoztató, leszakadt plakát fogadott minket. Enyhe szélben, egymást kergető, síró esőfelhők alatt, elhagyatott, kísérteties, szomorú hely. A bejárattól talpfákból épített út vezet a mesterséges dombhoz.

Aki erre merészkedik, jobban ...











Ott ahol az ember a legkevésbé várná, ott botlottam bele ebbe a járgányba. Budapest egyik kevésbé forgalmas utcájában, a Rákosrendező közelében, egy lebontott bérház maradéka előtt parkolt. Kissé jellegtelennek tűnő színével teljesen belesimult a lepukkant környezetbe, már csak akkor vettem észre, amikor egészen mellette voltam. De akkor már nagyon feltűnt, a nem ebbe a környezetbe illő jármű. Jött a fékezés, és a tolatás, közelebbről meg kell néznem! 


Erre a napra /2016.08.25./ Sárospatak és egy kisebb északi körút volt betervezve. Patakon gyerekként voltam régen, azóta megfakult az emlék. A Kuruc kor, a szabadságharc kedvenc történelmi témám, s ehhez szorosan kapcsolódik a vár. Reggel korán útra keltünk, s az esőfelhőkkel kergetőzve jutottunk el Sárospatakra. Itt jött egy rövid pihenő a benzinkúton, majd elindultunk a vár felé. Ahogy áthajtottam a vasúton, a szemem sarkában megvillant egy narancs folt. Szinte reflexből már fordultam is a rakodó felé. Nem is reméltem, hogy errefelé egy Nohabba botlom.