Vasárnap délután, lágy szellő, szikrázó napsütés, van még pár óra a hétvégéből, ezt ki kell használni! Adta magát az ötlet, irány Budapest szíve, a Duna part. A Budai oldalon kezdtünk, a lépcsőkön szépen lesétáltunk a vízhez. A kocsiból kivett pokrócon elhelyezkedve romantikáztunk a parton. A vízen igen sűrű volt a forgalom, s rengeteg nagy kirándulóhajó is szorongott a part mentén. Csendben csodáltuk a szép látképet, s hajók nyüzsgését.

Párosával, egymás mögött, végig  Pesti oldalon, neves kirándulóhajók

Csendben hallgattuk a hullámok csobogását

Az Erzsébet híd kecses íve

A Rubin, felfelé halad a városnéző útján / Kosmos tip. motoros személyhajó, 1964/

A Szent Gellért, még utasokra ...

A z ÖBB saját kis parkolója Hegyeshalmon, séta közben egy Rail Jet is áthúzott

Mosoni kirándulásunk során, szakítottam egy kis időt arra is, hogy körülnézzek a sínek mentén is. Amikor Szlovákiából visszafelé jöttünk, megálltam Rajka ellen oldalán a szemerkélő esőben. Sehol senki, néhány szerelvény állt a vágányokon.

A szomszédok mozdonya, a narancs Kocur

Rajkán szintén megálltunk, és itt már nagyobb volt a forgalom.

Szabad jelzésre várva 

A Floyd érdekes színtervű gépe szintén itt ejtőzött. A Floyd mozdonyaiból egy egész kis armada parkolt Hegyeshalom pihenőjében.

A Rajkai állomáson találkoztam egy Szergejjel is, igaz vitrinbe volt zárva :

Rajka állomása is sajátos hangulatú, tiszta, ...

Vonatvadászataim kedvenc nagyvadja a Nohab. Legutóbb Pécelen futottam össze a 19-es géppel, szakadó esőben. Így nem is reméltem, hogy a Mosoni kirándulásunk során,egy nap múlva, egy szintén esős napon ismét belebotlok valamelyikbe. De a szerencse elém sodort egyet ismét, nem is akármelyiket...

Mosonmagyaróváron a szemerkélő esőben ismerkedtünk a várossal, lassú poroszkálással. Igyekeztem úgy róni a köröket, hogy "véletlenül" a vasútállomás is útba essen! S ha már útba esett, kihasználtam a lehetőséget, és bementem. :) Az állomáson éppen csend honolt, jobbra egy pályakarbantartó kocsi zöldellt, előtte egy markoló ücsörgött egy pőre kocsin. Balra nem látszott semmi érdekes.

Az esőből jutott ide is

Mivel a ...

Az esőtől áztatott Mosonmagyaróvári vár

Itt a hosszú hétvége, s lóg az eső lába, de sebaj, lesz, ami lesz. Pénteken nekivágtunk, magunk alá gyűrtük az utat. Ismét olyan helyeket választottunk, ahol még nem kóboroltunk. Bár az időjárás eléggé változatos arcát mutatta, nem csalódtunk! Egy darabig ismerős tájakon vezetett az út, aztán Győrtől jött az ismeretlen táj, kedves kis településeken haladtunk át. Dunaszegen álltunk meg elsőnek, az út széli emlékhelynél.

A térség gazdasági vasútjának állít emléket a kis mozdonyból és csillés kocsiból álló emlékmű. A mozdony nem eredeti pályaszámmal van itt, korábban máshol szolgált. Részletes tájékoztató tabló is van itt, érdemes elolvasni.  

Ásványráró, ...

Pécel állomása a felüljáróról nézve. Tipikus vidéki állomás, kerékpárok láncolva a legtöbb oszlophoz, s autók állnak minden lehetséges helyen. Az állomás a régmúltat idézi, néhol aládúcolva. De van Utasellátós / nem, nem az a fajta, ahol azokat finom csomagolt sütiket lehetett kapni/ büféje, s bár a parkja leromlott, nem borítja szemét, s eléggé rendben is van tartva, a lehetőségekhez képest.

Lógtam a melóból /hivatalosan/ , s ezt olyan élvezettel tettem, mint annak idején, amikor az iskola mellé mentem. Igaz akkor nem hivatalosan, magánkezdeményezés volt, pofon lett a vége... Nem úgy indult a nap, ahogyan terveztem, de mindenképp vonatot akartam fotózni. Mire végeztem a kötelező körökkel, úgy döntöttem, nem megyek be ...

Apc. Amilyen rövid a neve a helynek, olyan keveset hallottam róla. Valahogy megbújt az ismeretlenség homályában, pedig nagy kár lett volna kihagyni. Feleségem hívta fel a figyelmem rá, s nem haboztunk felkeresni tavasszal. A természet még nem ébredt fel, de a tó és környezete így is csodálatos volt! Alkalmas egy kis piknikre, elvonulásra, pihenésre. Túra célpontnak sem utolsó, szép séta amíg felér az ember. Amikor ott jártunk, majdnem a tóig fel tudtam menni kocsival. Az út autóval járható, de nem aszfalthoz szokott gépnek való. A tó előtt van egy apró parkoló, onnan már csak pár lépés. Hatalmas sziklafalak között bújik meg a tengerszem jellegű vízfelület, ami korábban bánya volt. Most kedvelt kiránduló, horgász és pihenő hely. ...

A rendezvény sztárja, a Li-2

Rajongásom a repülők iránt már nem új keletű, s veterán járművek is érdekelnek. S ahol mind a kettő jelen van, nekem ott kell lennem. Az idei veterán évad a Maróti gyűjteményben kezdődött, a Retro Partyzánok elhúztak Pécsre, oda most nem mentünk utánuk. A többi rendezvényen már voltunk korábban, így esett a választás a Goldtimer nyílt napra. Autóba pattantunk, és irány Budaörs. Itt egy kicsit meglepett a szerteszét parkoló autók sokasága, nem gondoltam volna ekkora érdeklődésre. De ennek ellenére egy igazán családias hangulatú rendezvénybe csöppentünk. Volt haditechnikai bemutató, igaz ez most annyira nem érdekelt. De a lényeg, amiért ide jöttünk, a Li-2 és a Po-2 az itt volt, és repült! ...

Pécs főtere, mindig az alkalomhoz illő ruhában pompázik

Pécs, gyerekkorom és ifjúságom városa. Sok nyarat töltöttem itt, a nagyszülői házban, számos unkatestvérrel bandázva. Aztán, ifjúkorom katonaévei ismét itt találtak. S azokban az időkben gyűjtött emlékek oly meghatározóak lettek, hogy azóta is évente, akár többször is visszatérünk ide.  Pécset sokan, sokféle képen ismerik. Sok arca, sok hangulata van a városnak. Ősi város, mély történelmi gyökerekkel, pazar fekvéssel. Otthona a szép építészetnek, a különféle művészeteknek, s a vallásnak. Lakói vendégszerető emberek, kik esténként rendre megtöltik a tereket, akár van fesztivál, akár nincs. Pécs egyszerre szunnyad, és egyszerre pezseg. Megkövült emlékek ...

Őt már nem nagyon kell, jót pihen így is

 Ma már ott tarunk, hogy tartunk, minden „okos” lett. A tv, az óra, telefon, hűtő…még a vasalódeszka is! Persze, az autók sem maradhattak ki a dologból, ma már a csúcsmodellek is „okosak”. Sokkal több infót adnak a vezetőnek, átszabható a műszerfaluk, szerkeszthetőek az adatok, s online szolgáltatások is elérhetőek.

Jó, ezek a dolgok igazán nem okosak, csak sokat tudnak, okos az, aki ésszel használja ki a lehetőségeket.

 Egy igazán nem elhanyagolható tulajdonsága közös ezeknek az autóknak, hogy drágák. Az átlag autós, csak csorgatja a nyálát. De mit tegyen a nép egyszerű gyermeke, ha öregecske autóját szeretné elérhető áron, megfelelő minőségben okosabbá tenni?

...