Gellért püspök szobra

A minap adódott egy kis szabadidőnk, s egy kis Budai sétával hasznosítottuk. Gyermekkoromban többször is olvastam Gellért püspök történetét, akit szöges hordóban gurítottak le a hegyoldalon. Szép emlékű nagyanyám annak idején fel is vitt a szoborhoz, ott mesélve el a történetet. Egy másik alkalommal Gül Baba türbéjéhez vitt el. Mindkét esemény nagy hatással volt rám. Az azóta eltelt évek során rengetegszer mentem el Gellért püspök szobra előtt, felnézve rá, emlékezve. S megfogadva, hogy majd egyszer jól felmegyek megint. Persze, ez idáig nem lett belőle semmi. Egészen addig, amíg nem lett egy pár óra szabadidőnk. Kihasználva az időrést, a gyerekkori emlékek nyomába eredtünk. 

A vár, ...

A kilátó alatt, ott várt minket az öreg ladik, mely már évek óta ott pihen.

Hosszú volt ez a hét, így, hogy pénteken is hétfő, szombaton meg péntek volt. Ráadásul esett az eső is, s valahogy egészen nyomasztó volt a hangulata a hétnek. Kincsemmel úgy voltunk, hogy vasárnapra kell valami szép, valami nyugtató, valami távoli. A reggeli kávézás közben, az időjárási oldalakat bújtuk, hol nem esik az eső. Konkrét cél nem volt, csak el az eső elől. Áthúztunk a városon, s némi pogácsával feltankolva a Velencei-tó partjáig gurultunk. A tó végénél van egy kilátó, amire megéri felkapaszkodni. Közvetlenül a kerékpár út mellett van, a drótszamarakat szépen le lehet támasztani. Nekem csak két bajom van ezzel a kilátóval. Az egyik, ...

A Bel Air hegymenetben Vác felett

Ha a folyó közelében csatangolunk, fél szemmel mindig figyelem, milyen mozgás van a vízen. Általában jó témát adnak a hajók, s az objektíven keresztül titokban bepillanthatok a hajós életbe. Persze, csak a jó ízlés határian belül, csupán csak a kíváncsiság miatt. Várakozással telve figyelem, mit mutat meg a folyó aznap, milyen hajók járnak arra. Ilyenkor megnézem, honnan, hová tartanak, mi a szállítmány. S ha esetleg már ismert gép jön, van-e valami változás, újdonság. A természet szép keretet ad  a nézelődéshez, a folyó szinte futószalagon szállítja a látnivalókat. Hirtelen egy különös, különc világban találja magát az ember. S lehet álmodozni, lazulni, s jó nagyokat szippantani a ...

Ligetes ártéri erdő, még lombok nélkül

Olyan sokszor mentünk el mellette, hogy már nem is számoltuk. Többször gondoltunk rá, hogy megnézzük, de csak most szakítottunk időt rá. Nem bántuk meg! Pestről szinte ki sem kell tenni a lábunkat, s mégis a természet ragyogó adottságokkal rendelkező részébe jutunk. Mi most elsődlegesen a sziget csúcsát céloztuk meg. Kocsival jól megközelíthető, de gyalogtúrának is jó. S a kerékpárosok sem kell, hogy mostoha gyereknek érezzék magukat. A kocsit a kijelölt parkolóban hagyva, gyalog számtalan kis ösvényen lehet bóklászni. Ligetes ártéri erdő, pompás fákkal. A február végi időpont ellenére, madárcsicsergés adott kellemes aláfestő zenét a sétához. A terület rendezett, táborozásra ...

Az első startos napon /sajnos a kép sérült/ 

Tudom, lerágott csont, de akkor se. Nekem mindig Ferihegy marad. Miért nem Endresz György, vagy Asbóth Oszkár, vagy Rubik? S sorolhatnám még a magyar repülés nagyjait! Ha már keresztelünk, miért nem repüléssel kapcsolatosan? Igazából mindegy már…

S hogy kerül a címbe a buborék? Nos, mert annak idején, amikor még volt Malév, ott volt a MOK. A Malév Oktatási Központ. Sok nagyszerű tanár keze alatt tanultam a szakmát. Ott ivódott belém a kerozinszag, s lett érzékeny a fülem a hajtóművek hangjára. Azért kapom fel a fejem a mai napig, ha hallok egyet felzúgni. S az oktatási műhely, az volt az egyik buborék. Varázslatos, csoda hely!

A HA-MOG még a MOK területén

A HA-MOG ...

Ahogy kilépünk a bokrok között kanyargó útról, szinte elénk lép.

Van amikor úgy jön ki a lépés, hogy mehetnéke van az embernek, de nincs kedve messzire menni. Nem vágyik emberek közé sem, de mégis valami szépet látna, jó levegőn lenne, sétálna, fotózgatna. Mindezt gyorsan és költséghatékonyan tenné. Ilyenkor jönnek jól az ilyen csodaszép helyek, amelyek csak egy karnyújtásra vannak a pesti embertől. Az egyik ilyen hely, amit nemrég felkerestünk, a Lórév mellett található emlékhely.

Őrt álló fák hosszú sora.

Lórév a Csepel sziget déli részén helyezkedik el, már a vaskorban lakott település volt. Szerepet játszott a Római Birodalomban is, legalábbis akkori emléket is találtak a közelben. A kezdetektől kedvelt ...

de Havilland DH.110 Sea Vixen

Régi képeim rendezgetése során bukkantam ezekre a felvételekre, amelyek kimaradtak a korábbi Tököli reptérről szóló írásból. Még hagyományos képek, most digitalizáltam őket. A reptér egyik meglepetése volt, a sok közül, amikor ez a gép megjelent itt. Kettős törzsű, kétüléses sugárhajtású vadászgép, érdekes, szokatlan pilótafülke elrendezéssel. A pilóta ugyanis nem középen, hanem egy kicsit eltolva balra ült. Az operátor munkahelye pedig a törzsbe volt helyezve, csak egy tetőablaka volt. Kecses, gyors gép, a Brit Királyi Haditengerészet használta a az 50-es 60-as  években. Tengerszinten 1110 km/h volt a sebessége, s egészen 15000 méterre emelkedhetett. Fegyverzetét irányított és nem ...

Megtelt a tér.

A korábbi jobb volt! Nem. Pont ilyen volt. Nem azért, mintha nem tetszett volna, hiszen rajongok a modellvasutakért /is/! Csak valahogy, ez nem az igazi. Pedig vonzó, hogy a közelben van, hogy nincsenek parkolási gondok. Kellemes, nyugodt, lakóparki környezet várja a látogatót a volt laktanyában. Jelenlegi állapotáról senki nem mondaná meg, hogy egykor itt katonacsizmák dübörögtek. Újrahasznosításból, felújításból jeles. Van közösségi tér, rendezett park, közösségi ház, szolgáltatás, színház. Nagy szó ez manapság! Programból is nagy a választék.

Akár az igazi csatorna!

A kiállítás maga leginkább családi rendezvény, s nem meglepő, hogy apukák, anyukák, nagyszülők szinte talicskával tolják be az ...

A Mercur flotta nagy munkában volt, itt a 201-es tolja lefelé uszályát,  Tökölnél

Gyerekkorom meghatározó olvasmányai voltak a hajós témájú könyvek (persze, csak a Tüskevár után). Sokat álmodoztam arról, hogy matróz leszek egy vitorláson, vagy kapitány egy gőzösön. Kamaszkoromban már megtettem az első lépést, s jelentkeztem a Lékai János Hajózási Szakközépiskolába, és már látni véltem magam a sikeres felvételi után, amint egy tengerjárón szolgálok. Az el sem kezdődött tengeri kalandozásaimnak a családi kupaktanács vetett véget, így a hajózás - ilyen szinten - csak álom maradt. Szerencsére a hajózás iránti szeretetem és az érdeklődésem megmaradhatott a mai napig. Amikor (és amivel) csak tehetem, vízre ...