Úgy vártuk a szombatot, mint a Messiást, az utóbbi napok nagyon negatívra sikerültek, rajtunk kívül álló okokból. Szerintem csak valamilyen nagyon extrém időjárás akadályozott volna meg minket abban, hogy útra keljünk.

Reggel aztán nem sokat henyéltünk, indultunk is, csak a Balatonnál álltunk meg. Siófokon, a csendes parton kicsit átmozgattuk magunkat, majd elindultunk az eredeti célpont felé.

Szeretünk ilyenkor is a Balatonnál csatangolni, rendkívül csendes és hangulatos. Bár elég ködös, borult volt az idő, ez nem okozott gondot. Szántód közelében a Molyhos Tölgy pihenőterasz volt megcélozva, innen szerettünk volna megcsodálni a kilátást. Korábban még nem voltunk itt, de a képek alapján vonzó lett.

Sajnos a kilátóhoz ...

A második Szerbiai kiruccanás kiinduló pontja Szeged volt. Szeged már sokszor szerepelt a blog oldalain, de most nem a városé volt a főszerep. Amikor Szegedről hazafelé indultunk, úgy terveztük, nem a megszokott útvonalon megyünk haza, hanem teszünk egy kis kitérőt.

Csólyospálost vettük célba, mert a térképen láttam egy érdekes elnevezést: Varangykő – földtani bemutatóhely.

A helyszín könnyen megtalálható, ahol a településnek vége, és kezdődnek a puszták, ott találjuk ezt a furcsa helyet.

A hely elnevezése az itt kialakult különleges kőzetről történt. Ritka és védett természeti jelenség, a szikes élővilágnak köszönhetően képződött érdekes tulajdonságú kőzet. A követ a régi kővágók kézi erővel ...

Az egyik őszi kalandozásunk során Veszprémben ejtettük meg a bevásárlást, és úgy döntöttünk, hogy valami szép helyen fogunk ebédelni. Mivel hazafelé tartottunk a 8-as úton, feleségem ötlete az volt, hogy Őskün, az általunk kedvelt szépséges templom mellett, a patak partján lévő egyik asztalnál fogunk ebédelni. De mint annyiszor, most sem így lett, ugyanis ahogy lehajtottunk az útról, észrevett valamit a távolban.

Eltérve az eredeti útiránytól, jobbra elindultunk a dombok között, s hamarosan föld úton tekeregtünk, majd sziklás lett alattunk a talaj. A táj változatos volt, dombokkal, sziklákkal, s mindenfelé az ősz pazar színeit láttuk.

Amit feleségem meglátott, az egy mérőtorony volt, amely a Péti-hegy tetején trónolt. ...

Ez a település gyakran utamba került főiskolás éveim alatt, és azóta is utazásaink során, de leginkább csak áthajtottam rajta. A település neve összefonódott egy kellemetlen emlékkel, amiről persze a település maga nem tehetett, csak az onnan származó egyén. Ez hosszú évekig így is maradt, sosem keltette fel az érdeklődésemet egészen addig, míg feleségem cége nem rendezett itt csapatépítőt. Mivel én mentem érte, kénytelen voltam meg is állni, s körbe is nézni.

Egészen pontosan a pincehegyen volt a nevezetes esemény, amiről tudtam, hogy létezik, de sokat az út felől nem mutatott, így amikor befordultam és nekivágtam a domboldalnak, meglepetésemben azonnal meg is álltam! Az egyik bokor mögött egy makulátlan állapotú ZIL pihent ...

Szekszárd nagyon keveset szerepelt nálunk, pedig sokkal több említést érdemelne. Korábban, amikor erre jártunk, rendre elkerültük, hiszen amikor Pécsre tartottunk, pont előtte fordultunk el a hatos utat követve. Amikor Bátaszékre, Gemencre, Cikóra mentünk, akkor is csak érinettük, pedig sok szépséget és látnivalót, eredeti hangulatot rejteget ez a város, s mind megéri a látogatást.

Úgy emlékszem, elsőnek akkor csodálkoztunk rá a városra, amikor egy karácsony délután befutottunk, hogy megnézzük a karácsonyi vásárt. Olyan igazi, hamisítatlan, nyüzsgő vásárt nem találtunk, viszont finom fánkot, csendet, szép kapualjakat és kisvárosi kedvességet igen.

Később, a Covid alatt sokat jártunk erre, s megismetük az ország ...

A múlt hétvégén megint a városhoz voltunk kötve, így helybeli programok után néztünk. Szombaton a kerületbe látogatott egy utazó társulat, a Monster Truck Show. Két tiszteletjegy birtokosaként, adott volt, hogy felkeressük az érdekesnek ígérkező előadást.

Gyerekkoromban az utca végén nyaranta egymásnak adták át a helyet az utazó cirkuszok. Mindig szerettem volna bejutni a hatalmas sátor alá, de azon kívül, hogy az állatokat láttam a ketrecekben, meg időszakosan megjelentek az iskolában a vándorcirkuszosok gyerekei, közelebb nem jutottam. Ez később sem változott: az utazó mutatványosok rendre kimaradtak az életemből.

Most elérkezett az idő, a kezdés előtt valamivel a helyszínre érve azt láttuk, hogy hatalmas az ...

Egy kis válogatás 3 év fotóiból, szerte az országból.

A képek regisztrált drónnal, MyDroneSpace alkamazás használatával készültek, lejelentett terv alapján.

Volt két kis kápolna elmentve a feljegyzések közé, amelyeket szerettem volna megnézni. Az egyik szégyenlősen rejtőzik, a másik egy pincesoron található a Balaton közelében. A messzebb lévő, és nem annyira ismert, Sümeg melletti kápolna felkeresésével kezdtük volna a kirándulást, de előtte még az esős időben beugrottunk a nagy kedvenchez, a taliándörögdi romtemplomhoz.

Az eső és a meleg hatására az erdők hatalmas felhőket pipáltak ki magukból, s minden párában úszott, de a romtemplom így is varázslatos, megéri felkeresni.

Innen már nem volt messze Tapolca, ahol még elkaptuk a 19-es Nohabot, amint pihenőjét töltötte. Nemsokára már Sümeg előtt robogtunk, a fellegvár lassan kibontakozott a homályból.

A várost ...

Mámai-Holt Tisza

Az élet úgy hozta, hogy ismét pár napot Cserkeszőlőn töltöttünk. És ahogy eddig mindig, most is úgy szerveztük a napot, hogy délelőttönként kiránduljunk, és délután, mikor már nem tűz annyira a Nap, akkor menjünk strandolni.

Az időjárás most elég szeszélyesre sikerült délelőtt: mire elértük a Tiszát Baksnál, esett az eső. A külső hőmérséklet harminckét fokról egészen huszonegy fokig zuhant. Üdítő volt a friss zápor, s mire Mindszentről átjött a komp, már alig pár csepp hullott alá. A kompátkelés igazán különleges volt, a Tisza pedig varázslatos. A víz nyugodt, szinte tükörsima volt, s a túlparton a buja, zöld rengeteget csak a kikötő épülete „zavarta meg”.

Mindszenten jártunk ...

 A nagy melegre tekintettel a mostani hétvégére egy korai, hűvösebb programot választottunk. Régóta csúszott a Szobról induló kisvonat kipróbálása, így korán kelve szinte az elsők voltunk az állomáson. A Bezina-völgyi kisvasút a nagy vasútállomás mellett van közvetlenül. Szob nagy forgalmú állomás, sok a turista és számos tehervonat halad itt át, valamint a nosztalgia gőzös járatok is sűrűn járnak erre.

Mivel a kisvonat induló pontja igen puritán, benéztünk az állomás főépületébe, felkerestük a vizesblokkot is. Nos, itt az építés óta maximum a festékrétegek száma nőtt a falakon és az ajtókon. Igazi múzeumi darab lehetne, ha nem lenne ennyire lehangoló és koszos. Igaz, az állomáson kívül sem mutatja semmi, hogy 2025 ...