Már nagyon esedékes volt egy hosszabb csavargás, amit mind a ketten nagyon vártunk. Volt egy régóta megtervezett autós kirándulás, ami már csak arra várt, hogy sort kerítsünk rá. A hét végén aztán nem tologattuk tovább, útnak indultunk a Felvidékre.

Természetesen nem fogytak el az itthoni úticélok sem, csak arra gondoltunk, színesítjük a palettát. Szombaton aztán a szükséges okmányokkal és utazási biztosítással felvértezve Balassagyarmatnál átléptük a határt. Itt még sosem keltünk át a szomszédba, de igazából a fertőtlenítő szivacsokon való áthajtáson kívül szinte semmi sem volt ebből észrevehető.

A 2605-ös úton kezdtük meg a kirándulást, ugyanis úgy voltunk vele, mint idehaza: az alsóbb rendű utakon ...

Úgy hozta az élet, hogy szert tettünk egy hét közbeni szabadnapra. Feleségem kihasználva a lehetőséget, meglátogatta a barátnőjét, én addig fotóztam egyet a városban. A nap közepén egy csendes kis kávézóban pihentünk meg, majd úgy döntöttünk, elmegyünk Erdélybe.

Igazából a Szentendrei Skanzen kibővítésével létrejött új kiállítást néztük meg, ahol Erdély a téma. A többi tájegységet bemutató részeket már korábban alaposan bejártuk.

Hétköznap lévén igazán kevesen voltak a Skanzen területén, parkolóhely is volt bőven. A parkolási díj, a belépő árának viszonylatában nekem szimpla rablásnak tűnik. A bejáraton belépve, jobbra tartva a lejtős úton érjük el a határátkelőt.

Ez a régi időket ...

Előrébb hoztuk a húsvét hétfői pikniket, így a jeles hétkezdet fix program nélkül maradt.

Persze nem estünk kétségbe, általában van pár terv a tarsolyunkban, így az ország megismerését és felfedezését célzó utazásaink - közös megegyezéssel - az Alföldön folytatódtak.

A nagyvárost elhagyva a lassan zöldülő tájban és ragyogó napsütésben autóztunk. Kezdetben ismerős vidéken haladtunk, igy felidéztük korábbi utazásainkat is. Elmentünk Apajpuszta mellett is, csak egy pillantást vetve az egykor nagymúltú, ma már elhagyott, szendergő területre. Ezt követték a jellegzetes alföldi települések: Orgovány, Izsák, Fülöpháza. Ahogy egyre jobban haladtunk beljebb a vidéki tájba, úgy fogyott az úton lévők és a ...

Sokak talán nem is hallottak erről a településről, bevallom korábban én sem! Egy nagyobb alföldi autóstúra során, tervezetten kerestük fel Kaszapert. A csillagtúra egyik állomása volt, kifejezetten az itteni vasúti emlékhely miatt jöttünk ide.

Persze az idefelé vezető út sem volt látnivalóktól mentes, s azt is megtudtuk, hogy Texason keresztül lehet ide eljutni.  Az ide vezető út mellett ugyanis,  ameddig a szem ellát,  olajkutak bólogatnak a rónán! Egészen hihetetlen, ahogy a sok eddig csak jórészt filmen (valamint Zalában, no és Eger közelében) látott olajkutak itt is az út mentén „bólogatnak.”

Kaszaper az egykori AEGV (Alföldi Első Gazdasági Vasút) hálózatának egyik elágazó állomása volt, a Békéscsaba – ...

Lomography Konstruktor

Kísérletezni (játszani?) támadt kedvem, így beruháztam egy otthon megépíthető tükörreflexes fényképezőgépre. Arra gondoltam, hogy a filmes fotózás világába való kirándulást ezzel kezdem. Bár a polcomon több filmes gép is pihen, ezek már igen régiek. Igaz, némi munkával újra használhatóak lennének, de vonzott a kihívás.

A Konstruktor rendelés útján érkezett, egy igen tetszetős dobozban. Kinyitás után rögtön elénk tárul minden, a használati és szerelési útmutató, és a műanyag kereten pihenő alkatrészek sokasága.

Az útmutató soknyelvű, de magyar nyelven nem tartalmaz információkat. Az angol leírás egyszerű szóhasználatú, kis tudással is jól érhető, de egy okostelefon és ...

A soron következő februári kirándulásunk Bakonybélre volt tervezve, ugyanis legutóbb nem néztünk meg mindent itt. Előtte azért kerestünk még látnivalót, hogy ne legyen túl hosszú az utazás.

Székesfehérvárnál, mielőtt rátértünk volna a 8-as útra tettünk egy kitérőt, a Csór határában lévő római korhoz köthető hídhoz. A vidék már az ősidők óta lakott, s római korban is éltek errefelé emberek. A régészek sok emlékét találták meg a múltnak a környéken. A hídhoz szépen elvezet a GPS, de észre szinte csak akkor vesszük, amikor áthaladunk rajta. Információs táblája nincsen, semmilyen módon nem jelölik a helyet. Hacsak a rengeteg szemetet nem vesszük annak, amivel a híd egyik oldalát vastagon beszórták…

A ...

Február elején Kemencére vitt az utunk, mert előbújt a kisvasúton a Triglav gőzös.

 A völgyben már csak a patak partján volt jég, de a tavasz még nem mutatott magából semmit, egy kis melengető napsütésen kívül. Egy ilyen napsütötte részen bevártuk a gőzöst, megörökítve a kapaszkodást a keskeny vágányon.

A kedvenc itteni ebédelő helyünk zárva volt, így nem is maradtunk most sokáig Kemencén. Visszamentünk egy kicsit az úton, hogy felkeressük Tésát. Időnként benézünk erre a határmenti településre, mert kíváncsiak vagyunk, hogy alakul a sorsa. Itt már találkoztunk a tavasz hírnökével, pár helyen már előbújt a hóvirág.

Végig hajtottunk a határjelekkel szegélyezett úton, aztán egészen Hontig mentünk ...

Időről időre visszatérünk a Balatonhoz, mert minden időben csodálatos, így a januári felhős, ködös, fagyos idő sem tartott vissza az utazástól.

A kedvenc strandunkon kezdtük a kirándulást, ahol mélyeket szippantottunk a friss levegőből. A Bercsényi strand akkor is kellemes hely, amikor csak a vadkacsák lármáznak a hideg vízben.

Innen átmentünk a Gumirádli szabadstrandra, amely szintén mesés a maga egyszerű, eldugott módján. Itt ettük meg a parton az otthonról hozott szendvicseket, majd átgurultunk Siófokra megnézni az új, gomba mód szaporodó, luxus apartmanházakat.

Aztán délnek vettük az irányt, s addig tekeregtünk a falvak között, amíg Nyim településére nem jutottunk. Megnéztünk a csendes kis falut, és a ...

  Majdnem pontosan öt éve, hogy az egyik nógrádi kirándulásunk során új felfedeznivalókat keresve találtunk egy dombtetőn szomorkodó kastélyt.

Az egykor szebb napokat látott, erősen elhanyagolt kis épület látványa még így is megfogott.

Mint kiderült, Benczúrfalván jártunk, és a híres festő Benczúr Gyula egykori lakhelyén.

Az év végére nem tartogattunk nagy felfedezni valókat, úgy voltunk vele, megyünk majd, amerre elindulunk. Persze a szokásos karácsonyi vásárok látogatása nem maradt el, ezzel hangolódtunk az ünnepre.

Még az ünnep előtt szervezetek újra Nohab-os különvonatot Tapolcára, ez jó ürügyet szolgáltatott egy kis kiruccanásra.

Ahogy az lenni szokott, nem egyenesen Tapolcára mentünk, hanem előtte Taliándörögd volt a cél. A Szent András templomrom nagyon nagy kedvencünk, s mivel még drónnal nem fotóztam, úgy voltam vele, hogy ebben a ragyogó időben ezt is megejtem.

Bár kicsit erős volt a szél, a ragyogó napsütésben ismét szép képek készültek erről a csodás romról. Innen indultunk Tapolcára, de csak egy ebéd elfogyasztása ...