Erre a napra /2016.08.25./ Sárospatak és egy kisebb északi körút volt betervezve. Patakon gyerekként voltam régen, azóta megfakult az emlék. A Kuruc kor, a szabadságharc kedvenc történelmi témám, s ehhez szorosan kapcsolódik a vár. Reggel korán útra keltünk, s az esőfelhőkkel kergetőzve jutottunk el Sárospatakra. Itt jött egy rövid pihenő a benzinkúton, majd elindultunk a vár felé. Ahogy áthajtottam a vasúton, a szemem sarkában megvillant egy narancs folt. Szinte reflexből már fordultam is a rakodó felé. Nem is reméltem, hogy errefelé egy Nohabba botlom.

A rakodó mellett az M61019 állt, egy tehervonat élén. Micsoda meglepetés, megint találkoztunk! Korábban egyszer Környén botlottam bele, majd nem olyan régen Pécelen jött szembe. Most meg itt. Úgy látszik a véletlen szerű találkozásink sora nem szakad meg. A kocsit hátrahagyva gyalog odasétáltam az irdatlan nagy vashoz. A megszokott olajos gépszag fogadott.

Körbesétáltam a gépet, fotóztam, s megpaskoltam az oldalát. Az öreg jószág csendben tűrte a bizalmaskodást. Bizonyára elidőzök még mellette , de várt ránk Sárospatak. Kíváncsian várom, mikor akadok rá megint, az ország melyik szegletében találkozunk?  

Itt Pécelen közelít az állomásra, szakadó esőben

Környén pihenget, szintén tehervonattal