2022. november 08-án a hazai kötöttpályás közlekedésben egy különleges eseményre került sor. A Rail Cargo Hungária számára kifejlesztett villany-hibrid üzemű vontatómozdony az első próbamenetére indult.

Jelentős mérföldkő ez mind az RCH, mind a hazai közlekedés történetében, ugyanis ez az első ilyen villamos-hibrid mozdony honi pályán, amelyet direkt a társaság kérésére fejlesztettek és gyártottak le. A mozdonyt a CRRC Zhuzou Locomotive Co. Ltd. , a világ legnagyobb vasúti járműgyártó vállalata készítette el. Névleges teljesítménye 5600 kW, 90 t tömegű, 300 kN leadására képes induláskor és 120 km/h a tervezett sebessége. A mozdony felső vezetékkel nem rendelkező szakaszon, vagy feszültségmentes szakaszon is képes haladni.

Akit szakmai szemszögből jobban érdekel a mozdony, figyelje az Indóházban nemsokára megjelenő cikket, amelyből további érdekességeket tudhat meg!

Ez a kedd erősen ködös reggellel indult, s a kapott információn kívül semmi nem utalt arra, hogy valami nagy dolog történik. Reggel már jókor lesben álltam Rákosrendezőn, s vártam, hogy a Füstiből kiguruljon az újdonság. A próbák egyik sajátossága, hogy ritkán mennek terv szerint, s a menetrend sincs kőbe vésve. Nem is aggódtam kezdetben, hogy lemaradok az eseményről.

Amíg várakoztam, kihasználtam az erős ködöt és csináltam pár képet az áthaladó vonatokról. Egyszer csak meghallottam egy jellegzetes dízelmotor rotyogását. Rögtön elkezdtem keresni, hogy hol is dörmög. Aztán halványan felderengett a ködön keresztül egy M40-es Púpos, amint szabad jelzőre várt Istvántelek felől. Soha rosszabb kezdetet: csináltam is pár képet, ahogy mozgott az állomáson. Közben elszaladt az idő, s gyanakodni kezdtem, hogy a nagy ködben elszalasztottam mégis ezt a különleges mozdonyt. Az „informátoromat” nem akartam zavarni munka közben, ezért úgy döntöttem, hogy áttelepülök Rákosrendező túlvégén lévő felüljáróhoz. Itt csak észreveszem már, ha elhalad Vác felé.

Előzőleg kaptam infót arra nézve, hogy merre van tervezve a menet, így úgy gondoltam, hogy induláskor, illetve egy két helyen menet közben is meglesem majd az újdonságot. Közben elhaladt alattam pár Kiss, egy Gorilla és egy Bobo is elcsörömpölt a ködben.  Óvatosan azért próbáltam megtudakolni, merre is vannak már? Nemsokára megtudtam, hogy elindultak, és mindjárt hozzám érnek. Lassacskán elő is bújt a ködből a nagy kék fenevad. Képen láttam már, amikor az IHO tudósított róla, de élőben mégis nagyon más volt.

Formaterve kicsit transformerses, a fényszórói a modern autókéra hajaznak, kicsit ferde vágásúak. Robosztus megjelenésű masina, szögletesre vágott orral, hatalmas szélvédővel és lőrés szerű oldalablakokkal. Az orrán lévő ötszögű imitált hűtőrács erős karaktert ad neki, a ferde lámpák morcossá teszik. A kék színt a fekete betétek törik meg,  szürke rácsokkal. Az oldalán már rajta virít az RCH felirat, pályaszáma még nincs. ( Mint később megtudtam van neki! Lásd kommentnél.) A ködben a vörös zárfényeivel egészen ördögien fest!  Nekem nagyon tetszik a kinézete, de gondolom ezzel nem mindenki lesz így.

Amíg továbbhaladásra várt, közelebbről is megnéztem, alkalmam nyílt még néhány képet lőni róla. No és természetesen nem tudtam ellenállni az invitálásnak, amikor a fedélzetre hívtak. A vezetőállás új autó illatú, még védőborításokkal fedett. Az egész olyan, mint egy bunker. Masszív, elpusztíthatatlan  hatása van. Sokat nem álmélkodhattam, mert szabad utat kapott a gép. Lepattantam róla, és csodálattal néztem, ahogy beosont a ködbe.

Pár perc múlva már Rákospalota – Újpest állomásra tartottam, mert itt megakadt egy kicsit a próbamenet. Amikor oda értem, a felüljárónál sejlett fel a ködben a gép, és már majdnem elértem, amikor elment. Gondoltam egyet, hátha a kijáraton megfogta egy jelzés, elindultam utána. Bár látni nem lehetett semmit, bíztam a szerencsében. Jól tippeltem, mert pár száz méter gyaloglást követően felsejlettek a vörös szemek. Itt kicsivel több időm volt a kék sárkányt megnézni, és feltűnt, hogy oldalról eléggé karcsú képet mutat. Csináltam róla pár képet, ahogy a ködben várakozik, majd lassan kihaladva beleveszett a homályba.

A következő leshelyem Rákos volt, ugyanis a tervek szerint Vácról Pécelre tartottak. Rákosra érve ott találtam a reggeli M40,219-et amint éppen kihúzta a M61,017-est a mérőkocsijával az állomásról. Ez aztán a szendvics, két legenda között egy mérőkocsi. Fotós szempontból igazán szerencsésen alakult ez a nap.

Amíg a Bölény ( így nevezték vendéglátóim ) előkerült Vácról, akadt pár fotótéma, és hirtelen a köd is felszállt. Mire a négylábú transformers ideért, már ragyogó napsütés várta. Megörökítettem a behaladást, majd újra egészen a közelébe mehettem, sőt a legmélyére is benézhettem. Egy kicsit bepillantást nyertem a próba hangulatába, mert első kézből hallhattam a tapasztalatokat, az esteleges gondokat, tovább vizsgálandó adatokat. Szakértő szemek vizslatták a mozdonyt, és hozzáértők beszélték meg az eddig történteket.  

Bár a próbának még nem volt vége, és még több ilyen is lesz, mire hadrendbe áll, én elköszöntem a vendéglátóimtól , mert az egész napot sajnos nem tölthettem velük.

Hálás vagyok nekik, hogy lehetővé tették részvételemet ezen a jeles eseményen! Egy újabb emlékezetes nappal lettem gazdagabb. Kívánom, hogy a tesztek a lehető legjobban haladjanak, mindvégig balesetmentesen!

KÖSZÖNETNYLVÁNÍTÁS:

Aki nélkül a kaland nem jött volna létre : Porpáczy Richard   RCH