Zrínyi Miklós szobra

Ülök egy padon, s nézelődök. Ez így még önmagában nem is különleges, hiszen szoktunk ilyet csinálni. De a helyszin és az időpont különlegessé teszi. Ülök tehát a padon, előttem az Andrássy út forgalma hömpölyög váltakozó ritmusban . Mögöttem egy füves terület, középpontjában virágokkal övezett szoborral. A füvön egy keleties, talán indiai pár heverészik, a férfi európai ruhában, a nő színes mintás száriban. A pokrócon sír egy kisbaba, épp tisztába teszi az édesanyja.

A tér virágai

Begurul egy busz, kitódul belőle egy csapat fiatal, angolok, nagyhangúak. Közben jönnek még nagyon sokan gyalogosan, fényképezőgéppel, telefonnal vadul kattintgatva. Magyar szinte egy sincs köztük, hiába ...

 A címet olvasva sokaknak bizonyára beugrik, hova is tértünk be egyik délután. Visegrád szintén a kedvelt célpontjaink közé tartozik, minden évszakban megfordultunk már itt. Csodáltuk az erdőket, a lassan hömpölygő folyót, s a tájképet uraló fellegvárat. Hol a parti úton, hol a hegyi kanyargóson közelítettük meg, de volt, hogy a túlpartról fotóztuk a meseszép látványt.

Egészen mostanáig viszont kimaradt a visegrádi palota meglátogatása, így a hétvége egyik délutánján, izzasztó hőségben bepótoltuk ezt a hiányosságot. A bejáratnál nem kellett tolongani, s bent is kevés volt a látogató, ezért alaposan szemügyre tudtuk venni kedvenc királyunk, Mátyás egykori lakhelyét. Igaz, a palota története, és építésnek ...