Ahova a vonat megy: Kelebia

Templomtorony, Kelebia. Az erdélyi építészet jegyeit hordozza, négy fiatornyos kialakítású toronnyal, 1928-ban épült.
Szegedről Baja felé gurultunk, amikor feltűnt a tábla az út szélén: Kelebia. A név ismerős, hiszen ezerszer hallottuk a hangosbemondóban, menetrendeken láttuk. De ismerni nem ismertük, s sosem láttuk, a messzeségben rejtőző érdekes nevű települést. Feleségem régi vágya volt elmenni oda, így letértünk az útról. Kelebia pont 48 kilométerre van Szegedtől, és pont ennyit kell menni még Bajáig.

Az elhagyott őrház, dísze lehetne a településnek
Kelebiára betérve rögtön magához vonzza a szemet a szép templomtorony. A vasútállomástól nem messze, az átjáró szomszédságában egy elhagyott vasúti őrház ...









Ott ahol az ember a legkevésbé várná, ott botlottam bele ebbe a járgányba. Budapest egyik kevésbé forgalmas utcájában, a Rákosrendező közelében, egy lebontott bérház maradéka előtt parkolt. Kissé jellegtelennek tűnő színével teljesen belesimult a lepukkant környezetbe, már csak akkor vettem észre, amikor egészen mellette voltam. De akkor már nagyon feltűnt, a nem ebbe a környezetbe illő jármű. Jött a fékezés, és a tolatás, közelebbről meg kell néznem! 


Erre a napra /2016.08.25./ Sárospatak és egy kisebb északi körút volt betervezve. Patakon gyerekként voltam régen, azóta megfakult az emlék. A Kuruc kor, a szabadságharc kedvenc történelmi témám, s ehhez szorosan kapcsolódik a vár. Reggel korán útra keltünk, s az esőfelhőkkel kergetőzve jutottunk el Sárospatakra. Itt jött egy rövid pihenő a benzinkúton, majd elindultunk a vár felé. Ahogy áthajtottam a vasúton, a szemem sarkában megvillant egy narancs folt. Szinte reflexből már fordultam is a rakodó felé. Nem is reméltem, hogy errefelé egy Nohabba botlom. 