A mauzóleum a parti sétányról
Be kell vallanom, bár ismerem a márkát, s tudtam azt is merre van a nagy hírű pincészet maradéka, a mauzóleumról nem tudtam. Egészen addig a napig, amíg a Duna parton fotózva, a dombok felé fordulva, fel nem tűnt a furcsa építmény. Felkeltette az érdeklődésem, így felmentünk a dombra, hogy jobban megnézzük. Felemás érzés volt, közelről megnézni. Impozáns látvány egyrészt, másrészt pedig szomorú tapasztalat. A telek, amin áll a mauzóleum, körbe van építve, maga a terület gazos, gondozatlan. S hiába van zárva a kapu, a mauzóleum rácsai letépve, szétverve. Amennyire belátni, bent rendetlenség, kosz, rombolás.
Ez mért jó így?
Pedig egy szép emlékhely lehetne, ha megőriztük volna ...
A főépület bentről nézve.
22 év után ismét a Budaörsi repülőtér előtt álltam. Visszagondolva az akkori emlékekre, nem túl sok változott. Talán a fő épület lett romosabb. Az előtte vezető út már akkor is pocsék volt, s most sem lett jobb. Annak idején egy Cessna 152-172 szerelői tanfolyamon voltam kint párszor. Még a Malév oktatók szervezték nekünk, ne csak a IL-14-es, Tu-134-es, Tu-154-es és az akkoriban újdonságnak számító Boeingek technikáját lássuk. Kóstoljunk bele a kisgépes repülés világába is. Az akkor kapott dokumentációkat azóta is őrzöm.
Lehangoló.
Azt viszont nem tudom megmondani, miért is nem jártam azóta itt. Pedig pezseg itt az az élet, s vannak újdonságok. Bár nem jártam erre, azért a híreket ...
Matricázott operamozdony, induláskor muzsikál a 470 004 Taurus.
Kelenföld neve valahogy mindig idegenül csengett a fülemben, nem tudom miért. Akkor szerettem meg, amikor zsenge ifjúként Pécsről vonattal jártam haza. Ugyanis amikor a kalauz bemondta a fülkébe, hogy " Kelenföld állomás, átszállóhely " rekedt hangján, tudtam, mindjárt a Déliben vagyunk! Az meg már majdnem otthon van! Persze akkor a mozdonyok nem voltak matricázva, s zene sem volt.
Legutóbb amikor ott jártam, azt jegyeztem meg, hogy parkolni nagy kihívás. Aztán újabb kihívás átevickélni a sok menekültön.
Nagy, forgalmas csomópont, jó fotóshely. De ha az ember csak nézelődik, akkor is jól megy az idő, van mit szemlélni.
Amíg ott voltam, ők ketten párban jöttek ...
A hajókövető szerint az Irkutsk közelített, de helyette a Maria gépinek dohogását hallgattam már percek óta. Még nem is látszott, de a hangja már ideért.
Itt vettem észre, hogy Maria őnagysága igyekszik felfelé.
Újra teljes erővel dohognak a gépek, a komp előtt visszavette a teljesítményt.
A kanyar előtt, fordulóra készülve, a gépész kinézett a farvízre.
Kanyar bevéve, irány Bratislava!
Fából vaskarika, vagyis fémből papírhajó.
Az LTE 185 608-7 Traxx kezdte a felvonulást
A 460 034, Szöcske nem vonulgatott, csak ácsorgott
A 448 429, Bobo is csak szemlélődött
A 433 333 már vonult, kirívó színezésű kocsijával
Az ÖBB 1118 007 integető vezérével jött / az ÖBB mozdonyvezetői legtöbbször integetnek/
A CD 230 047-3 tehervonatával szerepelt aznap
Együtt a régi és az új. A 431 074 eléggé nyúzott, míg a Hófehérkén még a vonófej takaró is makulátlan...Háttérben a CER gépe, most vettem észre, Morcoska csak bekerült a válogatásba. / Igen a sárgaruhás emberke/
CER 610 100 Transmontana tartályvonatra járt, s hamarosan távozott is. A pályamunkásnak nem tetszett a fotózásom, szóvá is tette...így őkelme nem szerepel!
A 630 ...
Itt a Lotz csarnokban megálltam, gyönyörködni
Péntek este feleségem cége vállalati bulit tartott, s én mint sofőr, leszállítottam kedvesem a megadott helyre. Onnan, kihasználva azt, hogy úgyis bent vagyok a városban, és nincs is messze, benéztem a Keletibe. Este úgysem sokat jártam bent, gondoltam, hátha akad valami érdekesség! Persze vonatra gondoltam, de megállásra késztetett a látvány. Hiszen amikor az ember napközben tart befelé, igyekszik senkire és semmire sem nézni. Mert ha felpillantasz, akkor már rögtön jön egy önjelölt taxisféle, vagy valami árus akar rád sózni valami lomot. Vagy csak le akar húzni pár forinttal, kérdez, tukmál, szövegel, meg akar téríteni... Most éppen még egy árva pénzváltós sem ugrott elém, ...
Kilátás az állomás felé
November van, de még mindig csodás kiránduló id ő . A közelgő baljóslatú előrejelzések bekövetkezte előtt, még kihasználjuk a jó időt. Megbeszéltük, hogy irány valamerre! Nekem beugrott Debrecen. S Kincsemnek is tetszett az ötlet, közben megnéztem a mi a helyzet ott , s úgy láttam lesz az állomáson is fotózni való!
Nem maradt más, mint útra kelni! Kicsit szeles, kicsit borongós volt az id ő, de kirándulásra még épp jó. Debrecen szép, bár Kincsemmel megegyeztünk abban, hogy Szegeddel nem versenyez. A N agytemplom előtti tér nagyon előkelő lett, az épületek rengeteg építészeti szépséget kínálnak. Az Aranybika szálló kívülről egy kicsit szürke, kicsit retró…de sugárzik belőle a hírneve. A ...
A repül őtér mostani helyzetét jól jellemzi, az alábbi pár sor:
Öntudatos Állampolgár - nevezzük csak így h ősünket - megunva a nagyváros zaját, vagy azt a vidéket ahol eddig éldegélt, felkerekedett, és k inézett magának egy pofás telket Halásztelken. Amikor kiszemelte a helyet, s mikor költözött, épp nem volt repülés, Ő meg nem nézett messzebb az orránál, tehát nem vette észre, hogy a szomszédban egy repülőtér van . Elképzelhető hát, hogy milyen súlyos trauma érte, amikor az első gép felszállt! S a sokk csak súlyosbodott, amikor rájött, hogy ez nem egyszeri eset, itt bizony jönnek-mennek a gépek, u gyanis ez egy repülőtér!
Emberünk nem volt rest, s gyorsan fel is jelentett mindent, és mindenkit. Azt mégsem ...