Ligetes ártéri erdő, még lombok nélkül

Olyan sokszor mentünk el mellette, hogy már nem is számoltuk. Többször gondoltunk rá, hogy megnézzük, de csak most szakítottunk időt rá. Nem bántuk meg! Pestről szinte ki sem kell tenni a lábunkat, s mégis a természet ragyogó adottságokkal rendelkező részébe jutunk. Mi most elsődlegesen a sziget csúcsát céloztuk meg. Kocsival jól megközelíthető, de gyalogtúrának is jó. S a kerékpárosok sem kell, hogy mostoha gyereknek érezzék magukat. A kocsit a kijelölt parkolóban hagyva, gyalog számtalan kis ösvényen lehet bóklászni. Ligetes ártéri erdő, pompás fákkal. A február végi időpont ellenére, madárcsicsergés adott kellemes aláfestő zenét a sétához. A terület rendezett, táborozásra ...

Az első startos napon /sajnos a kép sérült/ 

Tudom, lerágott csont, de akkor se. Nekem mindig Ferihegy marad. Miért nem Endresz György, vagy Asbóth Oszkár, vagy Rubik? S sorolhatnám még a magyar repülés nagyjait! Ha már keresztelünk, miért nem repüléssel kapcsolatosan? Igazából mindegy már…

S hogy kerül a címbe a buborék? Nos, mert annak idején, amikor még volt Malév, ott volt a MOK. A Malév Oktatási Központ. Sok nagyszerű tanár keze alatt tanultam a szakmát. Ott ivódott belém a kerozinszag, s lett érzékeny a fülem a hajtóművek hangjára. Azért kapom fel a fejem a mai napig, ha hallok egyet felzúgni. S az oktatási műhely, az volt az egyik buborék. Varázslatos, csoda hely!

A HA-MOG még a MOK területén

A HA-MOG ...

Ahogy kilépünk a bokrok között kanyargó útról, szinte elénk lép.

Van amikor úgy jön ki a lépés, hogy mehetnéke van az embernek, de nincs kedve messzire menni. Nem vágyik emberek közé sem, de mégis valami szépet látna, jó levegőn lenne, sétálna, fotózgatna. Mindezt gyorsan és költséghatékonyan tenné. Ilyenkor jönnek jól az ilyen csodaszép helyek, amelyek csak egy karnyújtásra vannak a pesti embertől. Az egyik ilyen hely, amit nemrég felkerestünk, a Lórév mellett található emlékhely.

Őrt álló fák hosszú sora.

Lórév a Csepel sziget déli részén helyezkedik el, már a vaskorban lakott település volt. Szerepet játszott a Római Birodalomban is, legalábbis akkori emléket is találtak a közelben. A kezdetektől kedvelt ...

de Havilland DH.110 Sea Vixen

Régi képeim rendezgetése során bukkantam ezekre a felvételekre, amelyek kimaradtak a korábbi Tököli reptérről szóló írásból. Még hagyományos képek, most digitalizáltam őket. A reptér egyik meglepetése volt, a sok közül, amikor ez a gép megjelent itt. Kettős törzsű, kétüléses sugárhajtású vadászgép, érdekes, szokatlan pilótafülke elrendezéssel. A pilóta ugyanis nem középen, hanem egy kicsit eltolva balra ült. Az operátor munkahelye pedig a törzsbe volt helyezve, csak egy tetőablaka volt. Kecses, gyors gép, a Brit Királyi Haditengerészet használta a az 50-es 60-as  években. Tengerszinten 1110 km/h volt a sebessége, s egészen 15000 méterre emelkedhetett. Fegyverzetét irányított és nem ...

Megtelt a tér.

A korábbi jobb volt! Nem. Pont ilyen volt. Nem azért, mintha nem tetszett volna, hiszen rajongok a modellvasutakért /is/! Csak valahogy, ez nem az igazi. Pedig vonzó, hogy a közelben van, hogy nincsenek parkolási gondok. Kellemes, nyugodt, lakóparki környezet várja a látogatót a volt laktanyában. Jelenlegi állapotáról senki nem mondaná meg, hogy egykor itt katonacsizmák dübörögtek. Újrahasznosításból, felújításból jeles. Van közösségi tér, rendezett park, közösségi ház, szolgáltatás, színház. Nagy szó ez manapság! Programból is nagy a választék.

Akár az igazi csatorna!

A kiállítás maga leginkább családi rendezvény, s nem meglepő, hogy apukák, anyukák, nagyszülők szinte talicskával tolják be az ...

A Mercur flotta nagy munkában volt, itt a 201-es tolja lefelé uszályát,  Tökölnél

Gyerekkorom meghatározó olvasmányai voltak a hajós témájú könyvek (persze, csak a Tüskevár után). Sokat álmodoztam arról, hogy matróz leszek egy vitorláson, vagy kapitány egy gőzösön. Kamaszkoromban már megtettem az első lépést, s jelentkeztem a Lékai János Hajózási Szakközépiskolába, és már látni véltem magam a sikeres felvételi után, amint egy tengerjárón szolgálok. Az el sem kezdődött tengeri kalandozásaimnak a családi kupaktanács vetett véget, így a hajózás - ilyen szinten - csak álom maradt. Szerencsére a hajózás iránti szeretetem és az érdeklődésem megmaradhatott a mai napig. Amikor (és amivel) csak tehetem, vízre ...

A mauzóleum a parti sétányról

Be kell vallanom, bár ismerem a márkát, s tudtam azt is merre van a nagy hírű pincészet maradéka, a mauzóleumról nem tudtam. Egészen addig a napig, amíg a Duna parton fotózva, a dombok felé fordulva, fel nem tűnt a furcsa építmény. Felkeltette az érdeklődésem, így felmentünk a dombra, hogy jobban megnézzük. Felemás érzés volt, közelről megnézni. Impozáns látvány egyrészt, másrészt pedig szomorú tapasztalat. A telek, amin áll a mauzóleum, körbe van építve, maga a terület gazos, gondozatlan. S hiába van zárva a kapu, a mauzóleum rácsai letépve, szétverve. Amennyire belátni, bent rendetlenség, kosz, rombolás.

Ez mért jó így?

Pedig egy szép emlékhely lehetne, ha megőriztük volna ...

A főépület bentről nézve.

22 év után ismét a Budaörsi repülőtér előtt álltam. Visszagondolva az akkori emlékekre, nem túl sok változott. Talán a fő épület lett romosabb. Az előtte vezető út már akkor is pocsék volt, s most sem lett jobb. Annak idején egy Cessna 152-172 szerelői tanfolyamon voltam kint párszor. Még a Malév oktatók szervezték nekünk, ne csak a IL-14-es, Tu-134-es, Tu-154-es és az akkoriban újdonságnak számító Boeingek technikáját lássuk. Kóstoljunk bele a kisgépes repülés világába is. Az akkor kapott dokumentációkat azóta is őrzöm.

Lehangoló.

Azt viszont nem tudom megmondani, miért is nem jártam azóta itt. Pedig pezseg itt az az élet, s vannak újdonságok. Bár nem jártam erre, azért a híreket ...

Matricázott operamozdony, induláskor muzsikál a 470 004 Taurus.

Kelenföld neve valahogy mindig idegenül csengett a fülemben, nem tudom miért. Akkor szerettem meg, amikor zsenge ifjúként Pécsről vonattal jártam haza. Ugyanis amikor a kalauz bemondta a fülkébe, hogy " Kelenföld állomás, átszállóhely " rekedt hangján, tudtam, mindjárt a Déliben vagyunk! Az meg már majdnem otthon van! Persze akkor a mozdonyok nem voltak matricázva, s zene sem volt.

Legutóbb amikor ott jártam, azt jegyeztem meg, hogy parkolni nagy kihívás. Aztán újabb kihívás átevickélni a sok menekültön.

Nagy, forgalmas csomópont, jó fotóshely. De ha az ember csak nézelődik, akkor is jól megy az idő, van mit szemlélni.

Amíg ott voltam, ők ketten párban jöttek ...