305-ös Szergej

Hivatalos nevén M62 305. Legelsőnek akkor kaptam lencsevégre, amikor első ízben jártam a Ferencvárosi pályaudvaron. Akkor a fűtőház előtt álldogált. Majd többször láttam az egyik mobilalkalmazás segítségével, hogy igen sokat időzik ott, s mivel akkor még nem sokat tudtam a mozdonyok állomásításáról, azt hittem, ott is lakik. Nos, ebben tévedtem, mint későbbi információ szerzéseimből kiderült, Székesfehérvári legény. Valamiért, pontosan nem tudnám megmondani, a kedvencemmé vált a dízel gép, így nagyon megörültem, amikor egyik munkanapom során megláttam, hogy útra kelt.

A Kiskunlacháza mellett lévő bánya rakodóján tűnt fel akkor. Kihasználtam a lehetőséget, és elindultam, hogy megnézzem. Kissé pofátlan módon bevágtattam a Yetivel, egészen a mozdonyig. Közben kicseleztem egy hatalmas rakodógépet, amely a sódert pakolta. Ennek csak a kereke volt akkora, mint a Yeti, s a kanalában is bőven elfért volna. Megvártam, amíg megtámadta ez nagy sárga Dínó a sóderrakást, s uzsgyi.
A 305-ös ott állt egy sódervonat élén, halkan mormogva. Lámpái halványan hunyorogtak, mintha csak szenderegne. Érdekes dolog ilyen közel ácsorogni egy ekkora mozdonyhoz: dől belőle a gázolajillat és a mással össze sem hasonlítható gépszag. Festése már magán viseli a használat nyomait. Oldalról egészen jól néz ki, de szemből már egy kicsit kopottas. Átütött már a rozsda az alsó kapaszkodóknál, és a csavarkapocs is sok nyomot hagyott a pályakotrón, s több folt is éktelenkedett rajta.
A gépnél beszédbe elegyedtem a felügyelővel, illetve a gépésszel. Nagyon közvetlen ember volt a Szergej vezére. Miután engedélyt kértem a fotózásra, körbevezetett, majd megmutatta a gépteret, s lőhettem pár képet a vezetőállásról is, amely kívülről kopottas, de belül tiszta, rendezett. A kijelzők és a berendezések nagyon jól néznek ki, a színes ábrák sokat dobtak a gépen. Nekem hatalmas élmény volt a gép gyomrában morgó Caterpillar motort látni, hallani, érezni a remegését. Kifejezetten jó, hogy ilyen közelre kerülhettem kedvenc Szergejemhez.

Székesfehérváron láttam később, párban ácsorgott a 330-assal. Éppen kezdett esteledni, a hó meg sűrűn esett, így nem tudtam rendes képet csinálni róla, mivel sikerült olyan fényviszonyokat kifognom, hogy semmire se mentem.
Mondjuk ehhez hozzájárult az is, hogy a Székesfehérvári állomás átépítése még tart. Mintha pár hónappal ezelőtt is így nézett volna ki… De ez lehet, hogy csak a szürkület miatt látszott így.
Pár nappal később már megint Ferencvárosban tanyázott, s most meg úton van valamerre, mert nem látom…