Itt a Lotz csarnokban megálltam, gyönyörködni

Péntek este feleségem cége vállalati bulit tartott, s én mint sofőr, leszállítottam kedvesem a megadott helyre. Onnan, kihasználva azt, hogy úgyis bent vagyok a városban, és nincs is messze, benéztem a Keletibe. Este úgysem sokat jártam bent, gondoltam, hátha akad valami érdekesség! Persze vonatra gondoltam, de megállásra késztetett a látvány. Hiszen amikor az ember napközben tart befelé, igyekszik senkire és semmire sem nézni. Mert ha felpillantasz, akkor már rögtön jön egy önjelölt taxisféle, vagy valami árus akar rád sózni valami lomot. Vagy csak le akar húzni pár forinttal, kérdez, tukmál, szövegel, meg akar téríteni... Most éppen még egy árva pénzváltós sem ugrott elém, fel is kaptam a fejem a fenti látványra. Csodaszép!

Bent egy Szófiába tartó szerelvény 3 kocsijába botlottam. Elég vegyes kép volt, az egyik besorozott kocsi le sem tagadhatta volna. hogy balkáni.

Vegyes felvágott, graffitivel

Megkerültem a rövidke szerelvényt, s a másik oldalon nagy üresség fogadott. Gyorsan ránéztem a telóra, mutat -e valamit. A 470 007-es Taurus és a 480 024-es Traxx árválkodott kicsit távolabb. Eltrappoltam hozzájuk, egy fotó erejéig.

Háttérben a szépen matricázott 480 004, előtérben a 024-es

Közben megcsörren a telefon, s változik az esti program. Gondolatban felvetődött bennem hogy elfutok a 004-hez. De erről letettem, komoly ember nem rohangál vonatok után!  Nem is lett volna értelme, mert nem sokkal később kihúzott az állomásról.Közben megjött egy fecske, így róla készült kép.

Vége a műszaknak

Neki még van dolga

Távozóban még egy kép