Szeretem a vasútmodellezést, a vonatok világának miniatürizált változatát. Még gyermekkoromban, édesapámtól kaptam az első, kezdetleges készletet: nem volt nagy, csak egy mozdony és három kocsi egy ovális pályán. Mégis rabul ejtett, bár sokáig csak a szőnyegen összeállítva játszottam vele. Évek múltán aztán egy asztallapon nyert végső elhelyezést a sínpálya, és tereptárgyakkal, vasúti kocsikkal is bővült a készlet.

Már több, mint 35 éve tart az építés, hol az anyagi helyzetem, hol pedig a szabadidő mennyisége az, amely határt szab az ötleteimnek. Egy terepasztal szépségét többek között az adja meg, hogy mindig van rajta valami bővíteni való, mindig lehet újabb apróságokat változtatni: egyszóval sosincs készen!

A vasútmodellezés sosem volt olcsó mulatság, manapság meg szinte az egekbe járnak az árak. Persze élvezettel nézegetem mások asztalait is, rengeteg ötletet merítettem azokból is. Amikor csak tehetem, eljárok a különböző kiállításokra is gyönyörködni a mesterművekben.

Kedvelem a Miniversum világát , nagyon profi a megvalósítás, gyakran megfordulok itt is.

Legutóbb a Termofesztre néztem be, ugyanúgy mint az elmúlt években. Most azzal a gondolattal távoztam, hogy nem biztos, hogy évente érdemes felkeresni ezeket a kiállításokat, mert újdonságokat nem fedeztem fel, sőt, talán kevesebb kiállító volt az idén, mint eddig. Ennek ellenére az asztalok szépek, némelyikben elképesztő sok munka van! Valahogy keveslem a gyári standokat (nem is volt, ha jól emlékeszem), bár a fizetőképes kereslet tekintetében ez nem csoda. A börzén megszokott arcok, vagy éppen a neten kereskedők mellett csak a magyar vonatkozású kiegészítőket gyártó volt jelen. Az árak meg….

Pedig titkon reménykedtem benne, hogy találok valami kedvező árú "csemegét", mint ahogy korábban többször előfordult már. Azért nem jöttem el üres zsebbel, egy kis traktor " jött haza" a Posch modell jóvoltából.

Az idei kiállítás nem nyűgözött le, de ez nem a kiállítók hibája volt. Aki közszemlére tette az általa épített világot, az nem vallott szégyent, de egy kicsit mintha inkább egymásnak szólt volna a rendezvény, és nem a látogatóknak. Az asztalok túl szellősen voltak elhelyezve, így sajnos hamar a végére jutottam kiállításnak, s inkább körbe néztem a parkban. Erről egy későbbi blogbejegyzésben fogok megemlékezni majd.

Alább pár részlet a kiállításból:

Életkép az őrháznál

Alig volt olyan asztal, ahol ne lett volna legalább egy Szergej

Fűrészmalom, ahol pezseg a munka, mozogtak az alkatrészek - az egyik legszebb jelenet

A másik kedvenc alkotásom, hihetetlenül buja és zöld - Gratulálok az alkotónak!

Több jelenet a forgalmas pályaudvaron, aprólékos, szép, élettel teli

Ahol IFA van, az már jó 

Nagyvasak találkozója

A fűtőház végen, távirányítású bemutató, ez is mint az igazi

Szép az biztos, de itt most csak amolyan '" Tegyünk ide valamit " dolog

Akár a Volga, igaz ezen volt mit tanulmányozni. A fényezés, a látható javítás, a beltér mind érdekes volt. De így itt csak töltelék.