Délegyháza, átjáró 

Az elmúlt vasárnap délután (2019. május 19.) érdekes események zajlottak a régóta csendes 151-es vonalon. A Kunszentmiklós - Tass - Dunapataj vonalon 2007. március 4.-e óta nincs személyforgalom, elvétve jár erre szerelvény. Az állomásépületek bezárva, bedeszkázva, elhagyatva állnak. A vágányok gazosak, a berendezések lassan rozsdásodnak, enyésznek. Még 2018. augusztusában felkerestünk pár állomást a, s azóta tervezem, hogy írok róla. Aztán a múlt vasárnap feléledt egy pár órára egy része, egy fotósvonat okán. Igyekeztem kihasználni a ritka alkalmat, hogy lássam ezt a ritka eseményt! Így feleségemmel délután kocsiba ültünk, és a különvonat után vettük az irányt.

A társaságot a délegyházi kavicsbánya iparvágányán értük utol. Korábban itt találkoztam a 305-ös Szergejjel, s nem is gondoltam arra, hogy egyszer itt ablakos vonat is megfordul majd. Nem mentünk egészen a bányáig, kicsit előrébb álltunk meg, egy kis átjáró mellett. Pár perces várakozás után fel is tűnt a szerelvény, lépésben haladva el előttünk. Azt tudtam, hogy a vonatot egy Kocúr továbbítja majd, de én a Fradiban ácsorgó fekete-piros gépre tippeltem. Ehelyett a különleges csíkozású zebra Kocúr dorombolt a szerelvény végén.

Alig látszik a vágány, a távolban a különvonat

Tolatás kifelé a bányából

Feltűnő jelenség

A menetet lassan betolta a Délegyházi állomásra, és onnan indult tovább Kunszentmiklós felé. Mi a vonatot elhagyva, Szalkszentmártonba mentünk, az állomáson már volt pár lelkes vasútbarát, akik szintén a különvonat miatt jöttek ide. Negyed órás várakozás után, egy hangjelzésből már tudtuk, hogy hamarosan érkezik a szerelvény. A Kocúr méltóságteljesen közeledett, majd megállt az állomás előtt. Nagyon jól mutatott ez az érdekes gép a peronnál, erős kontrasztot nyújtva az elhagyott épülettel. Sokan előjöttek a környező házakból megcsodálni a menetet, volt közöttük régi vasutas is. Hamarosan leszálltak az utasok is, s mind igyekezett a lehető legjobb képeket elkészíteni.

Méltóságteljes érkezés Tass felől

Ritka alkalom, vonat az állomáson

Mi magára hagytuk a társaságot, s elindultunk Soltra. Bár a vonal eredetileg nem ér itt véget, a szerelvény idáig jött a mai napon. Solt állomásán is jártunk már, s igazán lehangoló volt elhagyatottsága. Most, a Kocúr vontatta szerelvény érkezése okán benépesült a környék, a régi időket idézve. Igazi különlegesség volt az érkezés is, majd ahogyan a gép körüljárt, s mindezt testközelből lehetett megcsodálni. Kicsit felhős volt az idő, de kellemes meleg szellő lengedezett: Valahol a közelben egy birkanyáj kolompolt, igazán idilli hangulatot teremtve.

Érkezés Soltra, a sorompó elszokott a működéstől de azért lecsukódott

A körüljárás pillanata

Immár a másik vágányon, valahol hátul kolompolt a nyáj

Örültem, hogy sikerült az 1902-ben átadott vonalon ezt a különvonatot megcsodálni. Úgy vélem erre talán évekig nem lesz lehetőség majd. Minden esetre figyelni fogom a híreket, hátha történik majd valami érdekes erre felé.

Igazi látványosság a ritka vendég