A karácsonyi ajándékoknak egyik csodás formája, amikor élményt ajándékozunk. Feleségem  egyik ajándéka az volt, hogy meglepett a 2019. december 28-án megrendezett eseményre szóló jegyekkel. Terveztem én is, hogy az idei év végi Nohabos nagy "versenyt" végigkísérem, ha már az előzőekről rendre lemaradtunk. Terveim között autós kirándulás, és sok fotómegállás szerepelt a vasúti sínek mentén és persze Tapolcán. Ehelyett egy kalandos utazásban volt részem, s nagyon jól szórakoztunk!

 A meghitt karácsonyi elvonulást követően a jeles napon reggel nyolcra meg is érkeztünk Kelenföldre. Igazán hűvös reggel, szél és éppen az első sugarait próbálgató Nap fogadott. A kocsit a parkolóban hagyva, beöltözve gyalogoltunk a hátsó vágányokhoz. Közben már feltűntek Nohab rajongók csoportjai, könnyen fel lehetett ismerni őket a sok kiegészítőről. Az állomás igen sajátos hangulatú, s helyenként a szaga is az...

Szélvédett helyen vártuk meg a szerelvények érkezését, mi a TeamNohab vonttal utaztunk. A jelzett időben elsőként begördült a Nohabos fogat, később jöttek a Púposok. Ezek között volt két igen érdekes példány, az egyik Záhonyból érkezett (a 408 301-es Púpos, amely a kevés remot gépek egyike), a másik pedig a GySEV flottájából jött. A 408 402 már régen rajtra volt a listámon, de még sosem futottam össze vele. A vonatok egyszerre indultak, hol párhuzamosan, egymással versengve, hol külön utakon haladva. Többször is találkoztunk útközben, míg a Balaton előtt végképp szét nem váltunk. A Púposok mentek a déli parton, mi pedig az északin.   Az úton sok helyen várták a szerelvényeket fotósok, lelkes rajongók. A remek utazást Tapolcáig csak az árnyékolta be egy kicsit, hogy a kocsiban - amelyben utaztunk  - gyengélkedett a fűtés. ( Kicsit furának tartom, hogy nyáron a Nosztalgia által szervezett utazáson a klíma, télen meg a fűtés nem üzemel esetenként...)  Szerencsénk volt, hogy legalább nem volt huzatos az egyébként kényelmes kocsi. 

Tapolcán aztán következett az igazi szenzáció, egyszerre érkezett a két szerelvény! ( A közös befutóhoz kellett azért  az is, hogy a Nohabos szerelvény több megállóhelyen hosszasabban elidőzzön.) S innentől kezdve a rajongóké volt a terep, mindenki kedvére fotózhatott, videózhatott. Amíg tartott a helyszín elrendezése, s a mozdonyok beálltak a fűtőház elé, oldalt egy szélvédett helyen várakoztunk, néha előbújva egy kép kedvéért. Majd szépen lassan körbejártuk a fűtőház előtti területet, ahova a mozdonyok beálltak a fotózásra. Becserkésztem a GYSEV különleges gépét, s persze nem maradt ki a többi masina sem. El sem tudom képzelni, hány fénykép készülhetett. Az biztos, hogy az internetet elárasztották a képek, videók...

Mivel már eléggé dideregtünk, egy közeli étterembe sétáltunk át. Itt némi meleg étellel és forró teával készültünk a visszaútra. Visszatérve az állomásra, még csináltam pár képet, alaposan megnéztem a gépeket, hallgattam a hangjukat. A Tapolcai program végén kürtszóval búcsúztak a gépek, s megkezdődött az utazás. Most mi mentünk a déli parton, teljessé téve a kört. A Balatont eddig még vonattal sosem kerültük meg, most erre is sor került. Nemsokára be is esteledett, s a koromsötétet csak néha szakította meg egy-egy állomás, vagy  város fénye. Székesfehérvárnál újra találkozott a két szerelvény, s egyszerre érkeztünk be az állomásra. Innen már nem  volt más hátra, mint egy rövid vonatozás Kelenföldre, s már el is jött a búcsú ideje.

Mi nagyon jól szórakoztunk, egy élvezetes utazásban volt részünk.     

A visszaindulás előtti pillanatok

Szemben

A 17-es vonatra jár a többieket húzva

A Záhonyi vendég keresi a helyét

Bár erősen felhősödött, az élményt ez nem zavarta meg

A Púposok is hazafelé készülődnek

A program alatt az állomás ugyanúgy üzemelt

Háttérbe szorulva

Kelenföldön egy Szergej várt minket

Az állomás szegletében bujkált ez a szépség