Verdasztorik, I. rész – Amikor megfutod a 400.000 km-t

Josie-val közös történetünk 2010. májusában kezdődött, egy hirtelen elhatározás következtében. Nem voltam, s nem is vagyok gyakorlott, megfontolt autó vásárló. Az ezt megelőzőt, Sissit is 10 évig használtam. Sajnálatos módon váltani kellett, így jöttek a hirdetés böngészéssel eltöltött órák. Elindultam az irrealitás vonalán, s sajnos egészen nem is sikerült letérni róla. Kezdő tőkém nem volt, Sissi sajnos már a bontó felé tekingetett, így beleugrottam egy hitelátvállalásba. Josie egy parkolóban öltött testet a hirdetés képei után, s egyből megfogott. VW, 1,8 t Passat, 17-es felniken, ezüst színben. 186 000 km az órában. Minimális beszálló, nem jól átgondolt hitelkonstrukció, persze hogy megvettem!

A járgány előélete: itthoni forgalomba helyezés, önkormányzati gép volt, majd egy magánszemély használta. Innen egy kereskedésbe került, ahonnan kihozta egy srác, de rövid időn belül elszállt vele a hitel, s jöttem én.

Igen hamar összeszoktunk, tetszett a dinamikája, kényelme. De nem tudtam a típusról semmit, mert előzetesen nem tájékozódtam. Mivel kezdetben (az első két napon) nem volt sok nyűg vele, nem is kutattam róla semmit. Önfeledten járattam a paripát, ismerkedtünk, csúszkáltunk a harmadik napig. No, igen, mert amilyen gumikkal megkaptam, az botrány volt. Olyan öregek voltak, hogy semmi rugalmasságuk nem volt, a gép minden kanyarban lemászott az útról. (Amikor vétel előtt átnéztem, a gumik jók voltak, ellenőrző lámpák nem világítottak. Hol gondoltam én előzetes hibakód kiolvasásra? ) Mire hozzám került a gép, a gumik hirtelen öregedtek vagy 100 évet. Csere, jó pár ezer forintért. Itt gondolkodtam el elsőnek, kell-e nekem a peres gumi? Persze, hogy kell! Dögös, bulis, jó lesz az! (NEEEM!) Miután ezen túlestünk, jöttek az önfeledt kilométerek. Pontosan 50 km. Mert érkezett egy üzenet a műszerfalra németül, éktelen sípolást követően: „Bremsbelag prüfen”. Ó, hogy a jó @nyádat! Ez meg mi?! Internet, megfejtés, csere, megnyugvás. Újra úton.

Mígnem egy nap (pontosan másnap reggel) fel nem villant az a kis sárga izé a műszerfalon. Idegbe jöttem, tönkrement a lelkem! Irány az autószerelő, kódkiolvasás, probléma megoldási javaslatok. Az internet vég nélküli böngészése, klubtaggá válás, infószerzés. Szekunder légrendszer hiba, a porszívó hangú kis légszivattyú elhalálozott.  Az a kis mütyür horror áron kapható, s mivel beköszöntek a nem éppen alacsony törlesztő részletek mellé az árfolyam különbözeti csekkek is, csak pislogtam. Hitelmódosítás következett, s a szekunder légrendszer ment a ….-ba, hiba törölve.

Csapattam tovább, mígnem egy nap múlva újra ott figyelt a jel!

No, akkor itt álljunk meg. Úgy néztem, más alapokra kell helyeznem a kapcsolatunkat!  Nem jó dolog mindig kódolvasóhoz járni, a jelzés hátteréről semmit se tudva. Jött a tanulási folyamat, saját kódkiolvasás, alkalmazás a telefonra. Így már nem estem kétségbe, ha valami közlendője volt a gépnek. Az internetről összeszedtem mindent, ami a típusra jellemző. Igyekeztem felkészülni mindenre, megelőzni, orvosolni. Hibakód időnként előkerült, kiolvastam, tudomásul vettem, töröltem. Tökéletesen elvan az autó a rendszer nélkül. Jöttek a gondtalan kilométerek.

Aztán egy novemberi estén, az akkor még leendő feleségemmel autókáztunk. S egyszer csak elénk ugrott egy nyúl, csatt. Nyúl úr elhalálozott, s halálában kirúgta a ködlámpát és díszrácsokat. Pár napos csúfolkodás után helyreállt a rend, s megtanultam, hogy jó barátom a gyorskötöző. S újra ment minden tovább. 

Egy darabig. Mert elkezdtek rakoncátlankodni az ajtó zárak. Hol kinyílt a nyitásra, hol nem. Aztán egy idő múlva bal hátul inkább nem. Így is maradt zárva, vagy 3 évig! Ugyanis hibába próbáltam a neten fellelhető minden praktikát, ráolvasását, vajákot alkalmazni. Az bereteszelte magát, úgy maradt. Mivel hátul úgysem ülök, nem is vettem róla tudomást. A többi zárat lekötöttem, nem kell az úri huncutság./ Egyszer csak évek múltán, valamiért kinyílt a rakoncátlan. Még melegében szétszedtem, lekötöttem./ Jó lesz az manuálisan is. Jó is lett, nem vettem új mikrókapcsolókat. Úgyis tönkre megy!

 Nem járt még 200000 ezernél, amikor elöntötte a jobb oldalát a víz, belülről. Elsőre úgy gondoltam, hogy a fűtés a ludas, s mivel a szárításhoz szét kellett kapni, majd orvosolom a problémát. Persze, hogy nem. Beázott a hátsó ablak felső részénél.Onnan folyt előre. Autón én még rozsdát, lyukat ilyen helyen nem láttam! Kiszárítottam, összeraktam, a beázást orvosoltam. Időnkénti megtekintését felvettem az ellenőrzési listába. S éldegéltünk tovább.

Pár hétig, mert akkor a generátor jelezte, lejárt a munkaideje. Felújítás, azóta minden ok vele.  Jött 20 ezer kilométernyi önfeledt autózás, mígnem a nulláson rángatózni nem kezdett. Újra a kis jel, villogás, megállás. Kódkiolvasás saját magam által, aztán trafó csere, szerelő által. Itt szóltak, vehetnék egyszerre négyet, mert ha egy elszállt, megy a többi is utána. Árat néztem, számoltam, nem cseréltem, csak egyet. Bejött. 150 000 km autózás után döglött meg a következő, az is csak félig. Valami módon eltörött a burkolata, nem érintkezett rendesen. Orvosoltam, kicseréltem, ez ment a csomagtartóba.  

Közben kicsit alakítottam rajta, kapott kiegészítő műszereket, folyamatosan figyelem egy fedélzeti telefonon az OBD-ből kinyerhető adatokat. Kipufogó könnyített változatú, valamint kicsit programmódosított is lett. Kapott fedélzeti kamerát, kétféle radardetektort.

 Fogyasztása nekem tetszik, a benzin ára nem!. Ha nem hajtom, szabályosan, kicsit nagypapósan vezetem, 7,4-el is eljárok vegyesben.  Ha hajtom, akkor….uhhhh. Évek alatt beálltunk egy tempóra, s azzal 8-9 literre vegyesben, ezzel elvagyok.

Megtanultunk együtt élni az évek alatt. Tisztelem és szeretem, mert soha nem hagyott ott sehol. Cserébe 10.000 km-ént olajcsere, nem indulok el vele, amíg nem ejti vissza a fordulatot, s nem állítom le sosem egyből. Figyelek rá. 220.000 és 300.000 között igazából nagyobb esemény nélkül teltek a hónapok. Persze azért látogattam a szervizt időnként, vagy magam bütyköltem, az alábbiak miatt:

• fék csere-bere, időnként tárcsával
• 10000 km-ént olaj, olajszűrők, miegymás
• valami műanyag cső elfáradt a hengerfejen, elfolyt a víz, csere
• hangszórók és fejegység csere
• másik műanyag cső elfáradt a motor háta mögött, valami csatlakozónál ( Hegyek között túráztunk, amikor elkezdett dadogni, leállni. Mivel valami apróság baja mindig akadt, nem estem kétségbe. Tesco parkoló, diagnosztika, gyorskötöző és mehettünk haza. Másnap a szerelő kicserélte a kis rakoncátlant.)
• kis T alakú csatlakozó cső a hengerfej mögött kirepedt, büdös volt bent miatta, csere
• termosztát elfáradt, csere
• kuplung csere
• rezonátor szétment, csere
• kormányösszekötő, lengőkar csere
• ablakmosó tartálytömítés, ez már visszatérő nyűg
• ablakspricni-hihetetlen, de ez is el tud romlani
• belső féltengely csere
• időnként elmaradt a haspáncél, csere
• katalizátor összeomlott, csere / nem gyárit kapott, kicsit nagyobbat, időnként hibásnak érzékeli a kompi, de nyugtázás után törlöm/
• víz jelentkezett a csomagtartóban, a jobb mély rekeszben (még most sem tudom mitől, mikor, szárítás után sosem jött elő újra)

A mágikus 300.000 km-nél aztán betoltam pár napra a szervizbe. Házhoz jött egy kis pénzmag, kapott egy nagy szervizt. Minden folyadék, gyertyák, szűrők, turbó csövek, vezérlés, meg amit gondoltam, cserés lett.

S Josie falja a kilométereket, minden nap elvisz munkába, napi száz km autópályán. Minden nagyobb túrára, kirándulásra vele megyünk. Jár folyóparton, patak mederben, földúton, mezőn, szántás szélén, hegyi ösvényen, autópályán, majdnem az egész országot bejárta már. Nem ütöm,nem vágom, de használom.

Közben megváltam a 17-es felniktől. Meguntam a 225/45/r17 nevű nyűglődést, kopásokat, roncsolódásokat. Ezekre az utakra, meg az árakhoz nekem nem kell. Eladtam őket, visszatértem a gyári mérethez. Esett a fogyasztás, sokkal érzéketlenebb a rongy utakra, komfortosabb. Hogy mért nem cseréltem hamarabb???

Cserés lett az ajtóbehúzó a vezető oldalon, a kapcsolókkal. Az ajtókárpitok megereszkedtek, lassan valamit kezdeni kell vele, ugyan úgy, mint a vezető üléssel. Ez sajna cserés lesz, szétültem.  A fényszórók bemattultak, időnként otthon egy készlettel rendbe teszem. Felpolírozom őket, és a sárvédőnél, hátul jelentkezett felületi rozsdát is kezelem.

S elértünk a ma reggelhez, megfutottuk a 400.000. kilométert.  Összeszoktunk, kiismertem, megtanultam. Beszélgetünk. Már nem ijeszt meg egy hibaüzenet, vagy eddig nem halott zaj.  Kiírja mi a baja, én megnézem. Ha csak hiszti, nem érdekel. Ha bajság, gyógyítom.

Összekoptunk. Karcos lett a fényezése, lepattogzott a festék pár helyen a kavicsoktól. A szélvédő elkezdett repedni, s kaptam egy hatalmas kavicsot is. Majd a vizsgára kicserélem, addig elvan így is, nincs a látómezőben.

 A turbó nagyon gyanús nekem, még az eredeti, szolidan fütyülget, s tol, amikor kell. Meddig bírja még?

 Olajat nem eszik, két olajcsere között nem igényel töltést. Amióta megvan, kétszer tettem hozzá olajat. Igaz, adalékot azt kap. Tudom szentségtörés, kövezzenek meg érte, de azt az adalékot még édesapám mutatta meg nekem, anno a Ladás időkben. Kapta a Granada, kapta Sissi, s kapja Josie is. Szerintem jó, nekem bejött.

Most időnként füstjelekkel üzenget, hátul. Évekkel ezelőtt csinált már ilyet, aztán abbamaradt. Amióta megkapta az adalékot, most sem füstöl. Kíváncsi vagyok, mi lesz ez majd. A kuplung rakoncátlan, a szerelő szerint majd akkor szedjük szét, ha meghalt benne a kettős tömegű…

Továbbra is kedvelem, mert kényelmes, és még mindig dinamikus. Ha megérjük az 500.000 km-t újra jelentkezem.

(Feleség magánjellegű megjegyzése: ha rólam ennyit tudnál, ennyit foglalkoznál a karbantartásommal,  és ilyen óvatosan bánnál velem, én lennék a tökéletes feleség. J )